2016. szeptember 25., vasárnap

KOMOLY POLITIKAI BUKTA ORBÁNNAK, HA NEM LESZ ÉRCVÉNYES A SZAVAZÁS. ODA A LEGITIMITÁS

B1 - A BLOGOLÁS ITT KEZDŐDIK
Szerző: B1blog
2016.09.24.


Felirat hozzáadása
Ennek a kvótareferendumnak csúfolt szomorújátéknak két kimenetele lehetséges:
  • - eredményes lesz, de érvényes nem,
  • - eredményes és érvényes is lesz.
A kettő között néhány százezer szavazat a különbség. Politikailag viszont egy világ választja el egymástól a két helyzetet.

Kezdjük a látszólag egyszerűbben: hozzávetőleg 4,1 millió ember elmegy október másodikán szavazni. Ennyi elég az érvényességhez, az eredményességhez pedig a fél éves agymosás után kétség sem fér. A valódi eredmény: Orbán nyer.

Voldemortok, Habonyok, Andy Vajnák és Mészáros Lőrincek mit sem számítanak. Az intézményesült korrupciót a magyar pont letojja, ha a kedves vezetőnek úgy tetszik, hát bármit megtehet. És meg is tesz.

Annak ellenére, hogy a Fidesz ma is toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat, szüksége van erre a legitimációs szavazásra. Mert csak a szemellenzős, Orbán-hívő 1,8 millióval lehet elhitetni, hogy minden a legnagyobb rendben.

Ha pártra kellene szavazni, az otthonmaradók nyernének, nem a Fidesz. Mennyivel könnyebb valaki(k) ellen hergelve akolba, akarom mondani szavazóhelyiségbe terelni az istenadtát.

Ők a hibásak, a brüsszeli bürokraták, a migráncsok, merkelek, nihilista gyíkemberek.

Ne rám szavazz, hanem ellenük, ez most nemzeti sorskérdés – amit a kedves vezető tesz fel. Ha úgy szavazol, ahogy kell, az ő szívének lesz kedves az eredmény.
Hagyjuk magára egy pillanatra a fidesznyikeknek méltán évtizedes erekciót okozó teóriát egy pillanatra – de visszatérünk.

Az első verzió - eredmény van, de érvényesség nincs – komoly politikai bukta.

Még akkor is, ha - amennyiben bekövetkezne – fényes győzelemként lenne tálalva, hisz a többség így is a kormányoldal „nemjét” fogja preferálni. De kézzelfogható bizonyságot jelent majd: hiába a plakátokra, kiadványokra, vidéki haknikra elszórt tízmilliárdok, és az udvari írnokok rendszerére elköltött százmilliárdok - a kedves vezető mégis képtelen uralni alattvalói minden gondolatát/érzelmét.

Oda a varázs, az orbáni csoda.

Lekoptatta a tévedhetetlenség zománcát a közpénzek jellegvesztése, az új földesurak trafikjai, az adóforintból vett magánszálloda-lánc meg a nézhetetlen propaganda-tévé. Akkor bizony nincs legitimáció a lopásra, az alkotmányos költségekre, a 90 százalékos lenyúlásokra, a kedves vezetőhöz bekötött ügyészségre.

Beismerést ne várjon senki. Nincs a narancsfüzetben olyan szó, hogy önkritika, még kevésbbé: önreflexió. Nem itt tartanánk, ha lenne.

De a fondorlatos félelem elkezd kőrözni a párthű szívek fölött.
  • Mi lesz, ha…?
  • Mi lesz, ha már nem Polt Péter védi a rendet?
  • Mi lesz, ha a jellegvesztés megint büntethetővé válik?
  • Mi lesz, ha a lebukásnak következményei lesz?
Aki ilyesmin gondolkodik, annak egy pillanatra megremeg a keze a zsákmány fölött. Az elkezd végre a jövőre gondolni. Az jópontokat akar az eljövendő uraknál.

Ekkor esik szét a harácsra és a bűnben fogant bajtársiasságra – és rettegésre – épített rendszer...

ITT OLVASHATÓ

1 megjegyzés:

  1. ez a mostani kampány, amely vitathatatlanul arra szolgál, hogy megerősítse a Fidesz és vezetője hatalmát. Az eszközök és a módszerek nem számítanak. Lehet hazudni, gyűlöletet kelteni, rémisztgetni a választópolgárokat, ha ezzel el tudják érni, hogy az urnákhoz járuljanak. Az ugyanis kétségtelen, az ország egyetlen polgára sem szeretné, hogy idegen hatalmak kényszerítsék akaratukat hazánkra. Az pedig, hogy Brüsszelt - vagyis azt a szövetséget, amelynek Magyarország is tagja - a kívánt cél érdekében be kell feketíteni, valamint nem létező határozatról - kötelező betelepítési kvótáról - beszélnek, csak járulékos veszteség. Mit sem számít, ha október 2-án meg lehet alapozni vele a következő parlamenti választáson aratott fideszes győzelmet.

    Nem csak ezzel kockáztatja azonban a magát nemzeti együttműködés rendszerének nevező hatalom Magyarország jövőjét. Szinte nincs is az életnek olyan területe, ahol ne lenne káosz, pusztulás, reménytelenség. Az egészségügy romokban, a megoldási javaslatok ugyan nem késnek, csak nem alkalmasak arra, hogy valóban 21. századi szolgálat alakuljon ki - jövő, a minél egészségesebb nemzet érdekében is. Az oktatást sikeresen szétverték. A pedagógusok nem véletlenül lázadoznak, miközben a tanintézetekben olyan ifjakat igyekeznek képezni, akik hűséges alattvalók lehetnek. Számukra ez a jövő - és nem kedvező. Eközben virágzik a korrupció, s szemesnek áll a világ. A csókosok, a hívek gyarapodnak, a túlnyomó többség pedig szegényedik, hiába az állítólag virágzó gazdaság állítólag világra szóló eredményei.

    Magyarországot sok éven át - talán még érdemeinél jobban is - megbecsülték a világban. Az átkos időkben Kádár János elérte, hogy nyugati tárgyalópartnerei is egyenlő félnek tekintették és hogy - a lehetőségekhez mérten - segítették is az országot. A rendszerváltás környékén pedig gyakran csodálattal figyelték ezt a kis országot és valóban európai értékű vezetőit. Orbán Viktor és csapata sikerrel tette kockára Magyarország jó hírét. Az unió elleni szabadságharc csak egyik megnyilvánulása ennek. Ugyanilyen kalandorpolitikát tükröznek az Egyesült Államokkal kapcsolatos megnyilvánulások, valamint a szinte kritikátlan Putyin-barátság is. Mindezzel nemcsak az ország nemzetközi tekintélyének ártanak, hanem a jövőnek is. Ami ugyanis ezekben az években elveszett, azt csak hosszú és fáradságos munkával lehet majd visszaszerezni. Ha egyáltalán...

    Nincs orvos és gyógyszerész, akit meg lehetne kérdezni a kockázatokról és mellékhatásokról. A politika átszövi egész életünket és nem szabadulhatunk tőle. Orbán Viktornak egyetlen interjúja sincs, amelyben ne hivatkozna arra, hogy mindent a nép, az emberek érdekében tesznek. Ám tőle magától tudjuk, hogy a szavai mit sem érnek, arra kell figyelni, amit csinál. Ez pedig árulkodó. Ha azt ígéri, jobb lesz, csak azt láthatjuk, némelyeknek valóban. Pontosan azoknak, akikre a rendszer támaszkodhat. A többieket sem hagyják persze az út szélén, csak nem is segítenek nekik, hogy elmenjenek onnan.

    Az sem véletlen, hogy a már említett hirdetést nemzeti színekben adták fel. Magukat, és csak magukat tekintik ugyanis a nemzet egyetlen és hiteles képviselőinek. Ezt már régóta hirdetik, de most úgy érzik, már nem is áll(hat) útjukba semmi. Igaz, a plakáton ott van a narancssárga szín is. Azzal emelik ki a szavazás dátumát. A Fidesz színében. Nehogy valaki elfelejtse. És amilyennek az egész hirdetésnek lennie kellene. Hiszen a kampány és a népszavazás róluk szól. Róluk állít ki bizonyítványt.

    Meg arról a kockázatról, amit ők jelentenek az országnak.


    Szombati 7-es - Kinek a kockázata? (Sebes György/Népszava)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.