Szerző: PrehryFarkas
2016.09.14.
Nem tudom téged mennyire izgat ez a téma, de én rengeteget repülők (most is épp repülőn írom e sorokat) és ilyenkor mindíg átfut az agyamon, hogy miért nem viszi el (értsd: lopja el) senki a feladott csomagjaimat a poggyász szalagnál. Ott keringenek rajta, sokszor 20-30 percig többnyire egyedül, mire az utasok, a poggyász tulajdonosai odaérnek. Könnyű préda, gondolhatnánk.
Talán otthon ez a probléma fel sem merül. Ha viccelni szeretnék, akkor azt mondanám azért, mert otthon ellopják vagy kifosztják azokat, még mielőtt a szalagra érnének. Ki ne emlékezne a nagy botrányt kavaró régi ferihegyi belső poggyászlopási ügyre? Komolyra fordítva a szót: Magyarországon és Európában a repülőtereken a poggyászokat egy, a várakozóktól – azaz a külvilágtól – jól elkülönített és megközelíthetetlen helyen várják tulajdonosaik, az utasok. Logikus tehát, hogy ez nem egy óriási probléma. Nemúgy az USA-ban.
Itt a poggyász szalaghoz bárki hozzáférhet. A poggyászok, legalábbis a helyi (domestic) járatokon ugyanoda érkeznek, ahol az utasok hozzátartozói várakoznak. Azaz nincs semmiféle elkülönítés. Gyakorlatilag tehát akárki leparkolhat a szemközti repülőtéri parkolóházban, átsétálhat az érkező járatok szintjére, levehet egy csomagot a szalagról és máris távozhat vissza a kocsijához. Több esetben az ajtó és a poggyászok közötti távolság nem több mint 4-5 méter (lásd alábbi képet, amin bár nem olyan jól kivehető, de talán látszik, hogy a szalag végétől pár méterre, az ajtón túl már a parkoló utcája van).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.