2016. október 8., szombat

EGY TÉVEDÉSRŐL

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: Benedikty Béla
2016.10.07.


... a könyvben van egy néhány oldal Szabó Éváról, aki állítólag jó barátságban volt az illető elvtársnővel. Lehet. Nehezen hiszem, de lehet. Az is lehet, hogy csak nem ismertem eléggé az illetőt, talán tényleg kiváló ember volt, Szabó Éva állítólagos barátsága erre mutatna. Lényeg az, hogy a könyv szerint Szabó Éva 2005-ben halt meg.

Valamiért nem szeretem az efféle tévedéseket. Nemcsak a hányavetiséget vetem meg, azt sem értem, ha olyan jó barát volt, hogyan lehet négy évet tévedni.

Szabó Éva 2001 októberében halt meg. A Jóreggelt Európa állandó szereplője volt, sokan tudták, hogy jó barátságban vagyunk, kaptam is leveleket.
2001. november 11-én egy jegyzetemet egy ilyen levél miatt mondtam el, előtte egy egész műsor szólt Éváról. Most csak a levélről:

"Az előbbi mondanivalóm egy kicsit mérgesebbre sikerült a szokásosnál, részint mert rosszul tűröm, amikor bádogagyú gerincbajnokok fenyegetnek bárkit, lehetőleg persze náluk gyengébbet és védtelenebbet, részint mert készültem arra, hogy megköszönjem a Szabó Éva halálával kapcsolatos leveleket, és közben nem megy ki a fejemből az az egy, amit egy olyasfajta kitüremkedés írhatott, amilyen az említett főpap meg a fia. Meg a nemulasst ígérő. 


Szóba került – a szobámban, a munkatársaim között – hogy Éva volt az az ember, akit mindenki szeret, akinek nem létezhetik ellensége. Megkérdezték, min mosolygok. Mondtam azon, hogy Éva volt az az ember, akire azt mondják, hogy az isten jókedvében teremtette, akiben megvolt minden, amitől az ember embernek tekintheti magát, okos volt és jó, fényes elme, bizalmat és megértést sugárzott, szerette az esendőket és értette azokat is, akiket senki más nem értett.

Az ilyennek ne volna ellensége? Rengeteg. Minden ócskalelkű, torz alak, aki dúlni, pusztítani, megtorlást jövendölni jár a többiek közé, csak gyűlölheti a Szabó Éva körül áradó világosságot, ezek most fellélegeztek, na eggyel kevesebb. Én nem olvastam ezt a – mit tesz isten, név nélkül, nem postán, valószínűleg innen a Rádióból hozzám érkezett – levelet, Bojtor Márta elolvasta, jók az idegei, de nem is az a baj, hogy ilyesmi előfordulhat, mondom, nem lepett meg. Hanem az a baj, hogy az 500 év alatt megalázott és megszomorított ember jobban érti a korbács csattogását, mint a csöndes elfogadó szót.

Előbb meghunyászkodik, aztán mikor látja, hogy csak be kell állnia a korbács csattogtatója mögé, akkor neki nem esik bántódása, onnan már nem fogja hallani Szabó Évát. Nem fogja hallani azt a halk, figyelmeztető hangot, amely most még talán idejében szól: vigyázz, a megkorbácsolandók listáján te vagy a következő, mert a korbácsosok csak a Szabó Éváktól félnek, tőled nem."

Egy verséből még ideteszek néhány sort, hogy értsék, miért volt nekem olyan fontos ez a mély hangú, okos, bölcs, csodálatos ember. 69 évesen halt meg.

Tudod, mi volt a hét csoda?
egy újszülött kis homloka,
egy falevélen az az ér,
amely a gyökerekig ér,
egy szó, mely idejében jött,
egy darab ég a csönd fölött,
egy kéz, amely utánad nyúlt,
mikor csillagod földre hullt,
télen egy jó meleg szoba,
s ha szépen érkezel… Oda.


ITT OLVASHATÓ

24 megjegyzés:

  1. Mindenki ismerte a hangját ebben az országban és ha meghallotta, tudta, ha majd a műsora végén elzárja a rádiót kicsit könnyebb lesz majd tovább élnie. Mert mindig tudta úgy fordítani a szót, hogy a feloldás, a harmónia az öröm felé menjen, az élet felé, afelé, hogy érdemes. Nem hallgatott sem intésre, sem aggodalmakra, nem adta fel szokásait, szenvedélyeit, egy volt velük. Minek éljek nélkülük - mondta. Csak a saját törvényei szerint akart élni, persze neki voltak saját törvényei. Így aztán meg tudta őrizni egyszerűségét, különállását is...

    Szabó Éva: Indulás előtt

    Csomagoljunk
    legyünk útra készen
    mielőtt minden
    eltörik egészen
    hisz oly kevés
    mit vinni kell
    egy ,,megérte"
    egy ,,hinni kell"
    egy szerelemtől
    fényes pillanat
    a sárba süppedt
    kő alatt
    a sötétben
    egy résnyi fény
    élétől
    megsebzett remény
    mert valami
    végérvényes rend kell
    ha nagy útra
    készül már az ember
    tudván
    hogy akkor sem néz
    hátra
    ha nevét valaki
    még egyszer elkiáltja

    Vásárhelyi Hírek 2014. október 31.

    VálaszTörlés
  2. Szabó Éva: Balaton

    Most tűnik el
    az alkonyati nap
    az ég fénypillás
    szemhéja alatt,
    itt megcsúszik egy piros,
    ott elfolyik egy kék,
    két part közé feszítve
    készül egy Egry-kép,
    ide kis okkersárga
    oda csöpp lila festék,
    egy árnyalatért
    bevárja még az estét,
    azután kimossa az őszt
    időtlen ecsetéből.

    VálaszTörlés
  3. Szabó Éva: Szerelem

    Szerelem
    ha egyik a másikát
    repülni hagyja
    de ha zuhan
    fél szárnyát kölcsönadja

    VálaszTörlés
  4. Szabó Éva: Neked

    Jöttél színarany éjnek
    jöttél fekete napnak
    évek tengermélyéből
    robbanó pilanatnak.

    Lettem színarany éjed
    lettem fekete napod
    évek kagylóhéjába
    merülő pillanatod.

    Szememben nyílsz azóta
    szobámba hoz a reggel
    távoli esték partján
    lecsuksz a két szemeddel

    VálaszTörlés

  5. Szabó Éva: Szerelem

    - ha szemedben
    nappal is látszik
    a MÁSIK

    VálaszTörlés
  6. Szabó Éva: Karácsony

    Ahány szerelem, annyiféle,
    mezitláb járok a havon.
    A szaloncukros papírban kavics,
    és láthatatlan rács az ablakon.

    Konyhámban már kész a sült, a bor,
    Gyerekeim az udvaron
    várják, hogy lángot vessen a csillag.
    Hiszik-e még a jászolt? - Nem tudom.

    Mennyből az angyal... Merre tűnt?
    Hová vezet a múltba fagyott lábnyom?
    Ki gyújtja meg azt az egyetlen gyertyát
    a gyerekkorba nyúló fenyőágon?

    VálaszTörlés
  7. Szabó Éva: Tűnődés

    Száll az ég fölöttem.
    Fut az út alattam
    Átutazó maradtam

    VálaszTörlés
  8. Szabó Éva: Leskelődő

    Elhatároztam: meglesem,
    majd úgy döntöttem: nem merem.
    Egy ideig még várok,
    ha nagycsoportba járok,
    egész biztosan megteszem.
    Minden ajtót kulcsra zártam,
    paplan alá bújva vártam,
    számoltam hármat meg hatot,
    de nem kopogtatott.
    Hiába mondja a Szvetics,
    hogy a Mikulás nincsen is,
    mert az ablakon ott a jel,
    és mert nem látta senki sem,
    onnan tudom, hogy lenni kell.

    VálaszTörlés
  9. Szabó Éva: Kérdezted-e?

    Akartál szeretőnek,
    hozzád méltónak,
    ki állja, tudja a csatát,
    a nőstények alázatát.

    Akartál anyának,
    föld-türelműnek,
    hogy magamba fogadjalak,
    és csöndemben kihordjalak.

    Akartál társnak,
    szép homlokúnak,
    kit szárnya is visz, hogyha kell,
    de más csillag ne hívja el.

    Csodálod, hogy ennyi kötésben
    mégis szabad maradtam?
    Mondd, kérdezted-e egyszer is,
    Magamat minek akartam?

    Kérdezted-e?

    VálaszTörlés
  10. Szabó Éva: Őszi töredékek

    ...

    Furcsa lesz majd az ablak mellett
    a decemberi hó ha hull
    függönye mögött arcod látom
    már tudom nézni józanul

    Van ágyam, reggel teaillat
    szívem magának rak tüzet
    tenyeremben megül egy csillag
    lesz hóesés is nélküled

    Befordultam a sarkon
    az úton szembe jött velem
    fázósan, kopott kabátban
    egy tegnap esti szerelem

    Nézd megkoptak a sárgák
    megfakultak a kékek
    magunkra maradtunk
    őszi töredékek

    VálaszTörlés
  11. Szabó Éva: Már most tudom

    Még csak tavasz van.
    Micsoda tavasz!
    Mennyire más
    és mégis ugyanaz
    ez a mámoros újulás.
    Én már most tudom,
    ha jön a tél
    fekete varjakkal,
    téged ír zenébe
    az ágak kristály
    vonalrendszerére
    kottázott
    madarakkal
    a délutáni csend
    az ablakom alatt.

    VálaszTörlés
  12. Szabó Éva: Áhítat

    Ruhátlan ez a szerelem
    mint a lét
    még magán érzi
    isten ujjhegyét
    nincs bűntudata
    nincs benne szégyen
    átmenekül a mindenségen
    egymásba kulcsolt kezünkből
    emel szívünk fölé katedrálist
    kijátssza a halált is

    VálaszTörlés
  13. Szabó Éva: Lehetett volna szerelem

    Behálózni a másikat
    hány szeretkező szó akadt,
    hogy kérlelt, hogy sírt,
    hogy dalolt,
    adtad magad, ha átkarolt,
    micsoda forró szája volt,
    ha egyik a másikra forrt,
    csak amitől a csodát vártuk,
    csak azt az egyet nem találtuk,
    két gondolatjel közt
    - elveszett -
    mi lesz velem,
    mi lesz veled,
    lehetett volna szerelem...

    VálaszTörlés
  14. Szabó Éva: Magam vagyok

    Reggel indultam,
    egyszál ingben,
    mezitláb.
    Semmim sincsen.
    Hazamennék,
    de nincs hova,
    nincsen kihez,
    az éjszaka
    sötét, sűrű,
    hideg a hold is,
    a csillagok vakok.
    Magam vagyok.

    VálaszTörlés
  15. Szabó Éva: Születésnapomra

    Megnőttek a fák.
    Nagyok.
    Velük élek együtt.
    Vagyok.
    Hogy-hogynem
    megszülettem.
    Valamivégre.
    Lettem...
    Nem én akartam.
    Különös parancsra
    tettem.
    De a kockázat enyém.
    Okozat vagyok vagy ok,
    el én számolok.

    VálaszTörlés
  16. Szabó Éva: A szerelem is hasztalan

    Az ember milyen nyugtalan
    ha egy-egy napra nyugta van
    mert ha álmokat nem terem
    akkor a csönd is gyötrelem
    és ha a szándék magtalan
    a szerelem is hasztalan

    VálaszTörlés
  17. Szabó Éva: Nyárvége

    Lekísérlek az állomásra,
    elmegy az utolsó vonat veled,
    állok és nézem, míg a nyárfa
    utánad küld egy sárgult levelet.

    Távolból, hol elhajlik az út,
    a lila alkony még visszalobog,
    fölöttem az ég észrevétlen
    a csöndbe ejt egy hullócsillagot.

    VálaszTörlés
  18. Szabó Éva: Télelő

    Ez télelő, - sötétedik hamar,
    Mindjárt homályba hull a kis szoba...
    Vajjon derültebb volna s biztatóbb,
    Megnyugtatóbb és ígéretesebb,
    Ha valaki mellettem ülne most
    És fogná erősen a kezemet,
    Fülembe suttogva varázs-igét?

    Nem. Kettőnek is sötét a sötét.

    Ez télelő, - sötétedik hamar...
    Ha most körüllengné e kis szobát
    Mindenki, akinek szívére
    Csöppentettem egy csöpp melódiát, -
    Ha átölelne párás zuhataggal
    Egy szivárványos visszhang-vízesés,
    És kórus zúgná fülembe: remélj!?

    Nem. Országoknak is éjszaka az éj.

    Talán, talán ha betöltene Az,
    Akit most is csak hírből ismerek,
    Kihez esetlen imát dadogok
    És hatalmában félig sem hiszek,
    Csak akarok, csak akarok...
    Ha visszahozná mult novemberek
    Tengeralatti advent-illatát,
    Ha megtenné a képtelen csodát,
    És olyan volna ez a délután...
    Akkor talán, talán, talán
    Fénybeborulna most is a szobám.

    VálaszTörlés
  19. Szabó Éva: Monológ

    Kő voltál:
    vizem nyugalmát felkavartad.
    Ár voltál:
    széthordtad biztonságát a partnak.
    Szél voltál:
    csöndemnek titkát elfecsegted.
    Árny voltál:
    megloptad Napját a két szememnek.
    Víz vagyok:
    kő-nehéz a múlt bennem.
    Part vagyok:
    magam tartom a medrem.
    Csönd vagyok:
    kagylóhéj hallgatásom.
    Nap vagyok.
    mindig más láthatáron.

    VálaszTörlés
  20. Szabó Éva 2001. október 29-én, autóbalesetben hunyt el. 1965 óta volt a Magyar Rádió szerkesztő-riportere, dramaturgja. Évtizedekig készített gyermekműsorokat, egyebek között a Nyitnikék, a Diákfélóra és az Iskolarádió adása fűződik a nevéhez. Évekig munkatársa volt a Vendég a háznál műsorának. Nyugdíjaséveiben a Petőfi rádió éjszakai műsorait szerkesztette és vezette. Több könyve és lemeze jelent meg, ezek egyike a több mint negyven év verseit tartalmazó, 1994-ben a Pencil Kiadó gondozásában napvilágot látott Szög és kereszt. 1995-ben Aranytollal tüntették ki. 69 éves volt.

    VálaszTörlés
  21. Szabó Éva: Életrajz

    Fának születtem. Állva élek.
    Nem voltam szeszélye a szélnek.
    Levél vagy? Azt kell megtanulni
    Nem szabad, csak fölfelé hullni.

    VálaszTörlés
  22. Szabó Éva: Ha a nyár ujjhegyére vett

    Gyerekkoromban csillag voltam
    szénaillat az esti réteken
    ha a töltésen elaludtam
    vigyázott rám a lombos végtelen
    hétpettyes álmaim kigyúltak
    ha a nyár ujjhegyére vett
    és csápoló csöpp ösztönökkel
    lengtem a valóság felett.

    VálaszTörlés
  23. Szabó Éva: Két csillag közt
    Magyar Rádió, Budapest, 2002
    188 oldal · ISBN: 9637058389

    Szabó ​​Éva Szög és kereszt című, 1994-ben megjelent kötetének hátlapján olvasható a költő vallomása.

    "Nincs illúzióm: nem született költő, sem életmű ezzel a kötettel. Csupán néhány kerekre sikeredett pillanatot gyűjtöttem egybe, amelyben megfészkelt a vers. Fölösleges azon tűnődni, én ijedtem-e meg, amikor érezni kezdtem a szárnyaimat a vállamon, vagy mások nem voltak kíváncsiak arra, mit rejtegetek a kabátom alatt. Mint ahogy az is mindegy ma már: a szél volt-e túl erős, vagy az én szárnyam erőtlen. Kaptam valamit anyámtól és apámtól, hódmezővásárhelyi gyerekkoromból: szóba álltak velem a világ dolgai. Ez már csak képben volt kimondható. A kereszt sem golgotai, de a szög fáj. A vers volt a kegyelem…
    Szabó Éva"

    Szabó Éva élete évtizedeken át volt egy a magyar rádió hangjával. Verseit olvasva szinte újra halljuk a Nyitnikék, az Óh-óh nagymami vagy a Vendég a háznál című rádióműsort.

    Az előző kötet régebbi és új versekkel kibővített, újrakomponált változatát tartja most kezében az olvasó. S a verseket olvasva érzékelheti, hogy Szabó Éva költő (is) volt és életmű született ezzel a kötettel...

    Szabó Éva: Két ​csillag közt

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.