Szerző: Bartus László
2016.10.22.
Nem tudom, hányan látták az ATV Egyenes beszéd című műsorában Gál J. Zoltánt, de érdemes megnézni. Én nem nézek ATV-t, de a Népszabadság kivégzése után erre kíváncsi voltam. Mielőtt a részletekre térnék, el kell mondanom, hogy a műsor után nem kaptam levegőt. Ilyen szemérmetlen, arcátlan hazudozást még életemben nem láttam. Azt hiszem, a Népszavára nyugodtan fel lehet adni az utolsó kenetet.
Gál J. azt állítja, hogy a "külföldi befektető" megmentette a Népszavát, amely enélkül már nem tudott volna megjelenni. Nem akartam hinni a fülemnek, ennek éppen az ellenkezője az igaz. A Népszava anyagilag biztonságos helyzetbe került, miután Németh Péter főszerkesztő megszerezte a német szocdemek támogatását, amit - így szokás írni - még egy magyar "nagyvállalkozó" pénze egészített ki. A Népszava eddig a legbiztosabb anyagi háttérrel rendelkezett és Orbán a közelébe sem fért.
A Népszava addig volt biztonságban, amíg nem jött Gál J. és csapata, mert a német szocdemek tartották el, ezért nem ért el hozzájuk Orbán keze. A németek szolidárisak voltak a magyar baloldal nagymúltú lapjával. Megértették, hogy az Orbán-rendszerben halálra van ítélve, ráadásul olyan tulajdonossal, aki nem látja el a tulajdonos feladatait. De erről majd később.
Amikor Gál J. és a Geomédia Zrt. vezetése megszimatolta, hogy a Népszavában van pénz, nem a piactól függ, hanem a német szocdemek eltartják, rástartoltak, mert nem a Népszava volt a csőd szélén, hanem Gál J. újságja, a Vasárnapi Hírek. Bele akartak ülni a készbe, ehhez kitaláltak egy ostoba szöveget az "integrált szerkesztőségről", ami nem más lett volna, mint a Népszava einstandolása és saját maguk Népszavába való beolvasztása.
Csakhogy pofára estek, mert a német szocdemek kiadója ezt látva közölte, hogy ezt a trükköt nem finanszírozzák. Ha benyomul Gál J. és a csapata, hogy saját csőd szélén álló lapját és önmagát eltartassa, arra nem adnak pénzt. Csakhogy ekkorra már megegyeztek a "tulajdonossal", és a Népszava kezükbe került kiadói jogával pénz nélkül nem tudtak mit kezdeni. Ennyit ér az "integrált szerkesztőségi" modell, mint üzleti vállalkozás, ha nincs, aki fizessen.
Az ügy legszebb része azonban az, ahogy Gál J. és a Geomédia Zrt. egyetlen fillér nélkül hozzájutott a Népszava kiadói jogához. Mindig kiadói jogról beszélnek, azt nem lehet tudni, hogy mi van a tulajdonjoggal. Ha nem voltak tulajdonosok, hogyan adták el az újságot? Mit adtak el? Ez rejtély. De nézzük azt, amit kívülről látni lehet.
A Népszava az MSZP lapja volt, a pártlapokhoz hasonlóan a pártpénztárnok lopta ki rá a pénzt. Ne szépítsük, a szoci vezetésű állami cégeknek kellett hirdetniük, fizetniük, erre megkapták a parancsot. Puch László a párt nevében sarcolta az állami cégeket, de az ő érdekeltségébe tartozó svájci cég lett a Népszava tulajdonosa. Ezt az MSZP hagyta. Így kell közvagyonból magántulajdont csinálni. Az MSZP örült, hogy a Népszava nem az ő gondjuk, de azért úgy akarták használni, mintha az övék lenne.
A Népszava gyakorlatilag Puch tulajdona lett, a szokásos magyar módon: a pénzt nem ő adta, hanem a párt nevében lopták ki, de a lap a magántulajdona lett. Ehhez tartozik az a szép történet, amit mindenki ismer Pesten, hogy a megsarcolt állami cégek és a Népszava közé még beiktatta saját cégét, amely minden hirdetés után szép közvetítői díjat vett le magának, ami nem a párt, nem a lap, hanem az ő bevétele lett.
Elmúlt a nyolc bő esztendő, Orbán kiszárította a kutakat. Ekkor Puch, mint tulajdonos, nem gondoskodott a Népszaváról. Akkor valóban a megszűnés szélén táncoltak, nem kaptak a dolgozók hónapokig fizetést, elmaradtak a számlák fizetésével. Andrassew Ivánnak annyi pénze nem volt, hogy busszal bemenjen a szerkesztőségbe. Németh Péter és a szerkesztőség próbálta életben tartani a lapot, ahogy tudta. Egy időben Simicska pénzén éltek.
Ezután sikerült Németh Péternek megállapodnia a német szociáldemokratákkal, akik testvéri jobbjukat nyújtották, és a lap költségvetését finanszírozták. Ezzel a Népszava megszabadult az anyagi bizonytalanságtól és a veszélytől, hogy a Népszabadsághoz hasonlóan Orbán felvásárolja egy stróman segítségével, aki majd kivégzi a lapot...
Gál J. azt állítja, hogy a "külföldi befektető" megmentette a Népszavát, amely enélkül már nem tudott volna megjelenni. Nem akartam hinni a fülemnek, ennek éppen az ellenkezője az igaz. A Népszava anyagilag biztonságos helyzetbe került, miután Németh Péter főszerkesztő megszerezte a német szocdemek támogatását, amit - így szokás írni - még egy magyar "nagyvállalkozó" pénze egészített ki. A Népszava eddig a legbiztosabb anyagi háttérrel rendelkezett és Orbán a közelébe sem fért.
A Népszava addig volt biztonságban, amíg nem jött Gál J. és csapata, mert a német szocdemek tartották el, ezért nem ért el hozzájuk Orbán keze. A németek szolidárisak voltak a magyar baloldal nagymúltú lapjával. Megértették, hogy az Orbán-rendszerben halálra van ítélve, ráadásul olyan tulajdonossal, aki nem látja el a tulajdonos feladatait. De erről majd később.
Amikor Gál J. és a Geomédia Zrt. vezetése megszimatolta, hogy a Népszavában van pénz, nem a piactól függ, hanem a német szocdemek eltartják, rástartoltak, mert nem a Népszava volt a csőd szélén, hanem Gál J. újságja, a Vasárnapi Hírek. Bele akartak ülni a készbe, ehhez kitaláltak egy ostoba szöveget az "integrált szerkesztőségről", ami nem más lett volna, mint a Népszava einstandolása és saját maguk Népszavába való beolvasztása.
Csakhogy pofára estek, mert a német szocdemek kiadója ezt látva közölte, hogy ezt a trükköt nem finanszírozzák. Ha benyomul Gál J. és a csapata, hogy saját csőd szélén álló lapját és önmagát eltartassa, arra nem adnak pénzt. Csakhogy ekkorra már megegyeztek a "tulajdonossal", és a Népszava kezükbe került kiadói jogával pénz nélkül nem tudtak mit kezdeni. Ennyit ér az "integrált szerkesztőségi" modell, mint üzleti vállalkozás, ha nincs, aki fizessen.
Az ügy legszebb része azonban az, ahogy Gál J. és a Geomédia Zrt. egyetlen fillér nélkül hozzájutott a Népszava kiadói jogához. Mindig kiadói jogról beszélnek, azt nem lehet tudni, hogy mi van a tulajdonjoggal. Ha nem voltak tulajdonosok, hogyan adták el az újságot? Mit adtak el? Ez rejtély. De nézzük azt, amit kívülről látni lehet.
A Népszava az MSZP lapja volt, a pártlapokhoz hasonlóan a pártpénztárnok lopta ki rá a pénzt. Ne szépítsük, a szoci vezetésű állami cégeknek kellett hirdetniük, fizetniük, erre megkapták a parancsot. Puch László a párt nevében sarcolta az állami cégeket, de az ő érdekeltségébe tartozó svájci cég lett a Népszava tulajdonosa. Ezt az MSZP hagyta. Így kell közvagyonból magántulajdont csinálni. Az MSZP örült, hogy a Népszava nem az ő gondjuk, de azért úgy akarták használni, mintha az övék lenne.
A Népszava gyakorlatilag Puch tulajdona lett, a szokásos magyar módon: a pénzt nem ő adta, hanem a párt nevében lopták ki, de a lap a magántulajdona lett. Ehhez tartozik az a szép történet, amit mindenki ismer Pesten, hogy a megsarcolt állami cégek és a Népszava közé még beiktatta saját cégét, amely minden hirdetés után szép közvetítői díjat vett le magának, ami nem a párt, nem a lap, hanem az ő bevétele lett.
Elmúlt a nyolc bő esztendő, Orbán kiszárította a kutakat. Ekkor Puch, mint tulajdonos, nem gondoskodott a Népszaváról. Akkor valóban a megszűnés szélén táncoltak, nem kaptak a dolgozók hónapokig fizetést, elmaradtak a számlák fizetésével. Andrassew Ivánnak annyi pénze nem volt, hogy busszal bemenjen a szerkesztőségbe. Németh Péter és a szerkesztőség próbálta életben tartani a lapot, ahogy tudta. Egy időben Simicska pénzén éltek.
Ezután sikerült Németh Péternek megállapodnia a német szociáldemokratákkal, akik testvéri jobbjukat nyújtották, és a lap költségvetését finanszírozták. Ezzel a Népszava megszabadult az anyagi bizonytalanságtól és a veszélytől, hogy a Népszabadsághoz hasonlóan Orbán felvásárolja egy stróman segítségével, aki majd kivégzi a lapot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.