KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Bolba Márta
2016.10.01.
A népszavazás előtt két héttel dr. Kocsis Máté polgármester úr összehívta a Józsefvárosi Egyházügyi Tanácsot, és két órán keresztül beszélgetett a helyi klérussal a népszavazásról. Arra kérte a megjelenteket, hogy a híveiket arra biztassák, hogy vegyenek részt a népszavazáson. A találkozó egyik legkínosabb pontja az volt, amikor megkértem a megjelenteket arra, hogy segítsenek nekem befejezni a mondatot… nem jutott eszembe ugyanis pontosan a népszavazásra feltett kérdés. Kiderült, hogy senki nem tudja a kérdést. A Fidesz kommunikációs igazgatója, aki 11 megyében kampányolt az ügyben, szintén nem tudta, hogy mi is a kérdés. Arra sem tudott válaszolni jogászként, hogy milyen jogi következményekkel járna az igen vagy a nem válasz. Akkor mi a kérdés? Mit is akar a magyar nép?
A népszavazásra feltett kérdés: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Először is, nem akarom, hogy manipulatív kérdéseket tegyenek fel nekem. Ez a népszavazási kérdés több szempontból is álságos. Maga a kérdés egyrészt azt sugallja, hogy az EU ellenséges velünk szemben, másrészt pedig azt, hogy Magyarország képtelen lenne kötelességeinek ellátására idegenekkel szemben. Nem akarom, hogy ez a gondolat még mélyebbre eressze a gyökerét! Azt akarom, hogy az Országgyűlés járuljon hozzá egy közös európai humanitárius feladat közös megoldásához. Azt akarom, hogy ne legyen kérdés hazámban az, hogy bízunk-e abban a nemzetközi közösségben, amihez önként csatlakoztunk, és számtalan előnyét élvezzük.
A menekültekkel kapcsolatos kötelességeinket a szeretetre való szabadságként élem meg, és nem a szabadságom korlátozásaként.
Azt akarom, hogy az Európai Unió polgáraként, magyar állampolgárként vállaljunk felelősséget az okozott nemzetközi humanitárius katasztrófa áldozatainak megsegítéséért. Arányosnak tartom a befogadandó menekültek számát, sőt úgy gondolom, hogy ennél sokkal több embert is képes lenne befogadni ez az ország.
Hiszem, hogy Magyarország egy vendégszerető ország, amely képes arra, hogy szociális munkásainak és mértékadó szellemi vezetőinek szakértelmét latba vetve, a lakosság segítő szándékát csatornázva, az önkéntesek munkáját jól koordinálva szakszerűen elbírálja 1290 ember menedékkérelmét, és szeretettel fogadja az oltalmazottakat. Mert erről beszélünk. Ezt a feladatot akarná az EU ránk bízni. Ehhez nem járul hozzá az Országgyűlés?
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.