Szerző: Labanino Rafael
2016.10.25.
A miniszterelnök 2016. október 23-i beszéde kapcsán írhatnék arról, hogy ugyan mégis mit jelent neki a segély elutasítása, amikor az általa szovjetesedéssel vádolt Európai Unió támogatásai nélkül az ország a mai napig a legmélyebb gazdasági válságban tengődne, és nem épült volna 2009 óta egészen konkrétan semmi. Ironizálhatnék azon is, hogy ugyanebben a mondatban adósrabszolgaság helyett saját lábon állásról beszélt, amikor a magyar államadósság még úgy is magas, hogy az Európai Unió a hivatalos számokat nem akarja elfogadni, mert bizony azokkal trükköznek.
De nekem nincs kedvem Orbán az 1956-os forradalom kapcsán elhangzott beszédén ironizálgatni. Egyrészt végtelenül szomorú, hogy a második világháború után és a horvát-szerb-bosnyák háborúkig a legkomolyabb menekültválságot kiváltó szabadságharcról, amikor legalább 200 ezer honfitársunk pontosan úgy vágott neki az útnak, mint most a szírek, Orbánnak annyi jut eszébe, hogy a kerítésével hencegjen. Másrészt túl könnyen lesz Orbán zavaros beszédeiből, megjegyzéseiből, utasításaiból komoly következményekkel járó valóság: legyen az gyűlöletkampány, népszavazás, alkotmánymódosítás, valós szociálpolitika helyett közmunkaprogram, kilakoltatások, a teljes közoktatás szétverése, ezzel gyerekek életre való megnyomorítása, szakmák, piacok teljes lenyúlása, vállalkozások tömeges tönkretétele, civil szervezetek, tanodák, egész kulturális szcénák, újságok eltörlése. Így nem tudtam átsiklani afelett sem, amikor Orbán arról beszélt, hogy Európa többsége kicseréli kultúráját és népességét, majd kijelentette, hogy mi, magyarok, bevándorlók helyett saját gyerekeket akarunk (szemben Európa többségével)...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.