2016. október 4., kedd

NAGY BANDÓ ANDRÁS: ILYEN GAZDAGOK VAGYUNK?

24.HU - POSZT ITT BLOG
Szerző: Nagy Bandó András
2016.10.04.


Most, hogy abból a mérhetetlen szegénységből, amiben élünk, 15 milliárdot elvertünk arra a nem-re, amit oly annyira áhított a mi hazugmondó királyunk, gondolkozzunk el egy kicsit. Eddig, a népszavazás előtt, direkt nem írtam egy sort se, pedig ezer sorra való mondandó feszített, mondván, akár az igen, akár a nem a fontos, kedves, helyes, bölcs döntés valaki számára, ikszeljen be, amit akar, aztán meglátjuk, mi lesz a vége.

Most azonban, hogy megszületett a fényes győzelemként emlegetett csúfos vereség, elgondolkodtam az elmúlt hónapok történésein, a világ legdrágább október másodikáján, a haza és a nemzet jövőjén, ha már (még) van haza és nemzet.

Először is a cím: Ilyen gazdagok vagyunk? Ezt a kérdést számos írásában szegezte magunknak a pár éve elment Mezei András, mindannyiszor olyan esetben, amikor fölösen szórtuk el kis hazánk pénzét, kerül, amibe kerül alapon, nekünk semmi sem drága. Most is ez történt. Hogy miből, arra választ keresünk, keresek, sejteni merem csak, tudni semmit sem tudunk, vagy legalábbis azt, amit tudunk, úgyis hazug módon cáfolják.

A sors úgy hozta, hogy az elmúlt hónapokban többfelé autóztam, sok településen hajtottam végig, és csak pillogtam a töméntelen óriásplakátot látva.

Sulykolták a paraszt, a polgár, a munkás, az értelmiségi, a szegénységét takargató kisemberek agyába a nem-et, és hol itt, hol ott tűntek föl a Fidesz agitátorai (de jól éltek volna a téeszesítés idején! Most se rosszul!), és lökték, csak lökték, unásig, hogy mit hoz, és mit visz az, ha jönnek a más kultúrával bíró menekültek.
 Népvándorlásról beszéltek, ami tulajdonképpen hazugságnak sem mondható. Volt már ilyen régebben is, például (ezt történelemből tanultam), amikor a mi népvándorlásunk megesett, ezt a hazát elfoglalva. Jöttek azok a más kultúrájú hunok, oszt még lődöztek is hátrafelé (előre is), megostromolva az akkoriban már létező vagy alakuló Európát, buzogánnyal beverve azt a kaput, melyet a nálunk már akkor is magasabb kultúrát képviselő nemzetek mesterei készítettek. A hatvanas években írta az akkortájt népszerű humoristánk:
Ne felejtsük el: akkor ott már volt egy kapu!
Szóval, ha úgy vesszük, teljesen más kultúrát képviseltünk, nekünk már volt istenünk („A magyarok istene”), és az bizony nem az volt, amelyikkel Istvánnal szövetkeztünk, hitünk is volt (egészen más, mára nyomai maradtak), és,a franc essen beléjük, befogadtak minket, hagyták, hogy megkaparintsuk ezt a bőséggel áldott területet, hogy aztán jókedvvel élhessük az életünket, itt, ebben a Medencében.

Szóval, jöttem-mentem, és amikor hazaértem, itt várt a Dunántúli Napló, a címoldalán pedig ott éktelenkedett az óriásplakát kicsinyített mása, isten tudja, mennyiért, nem egyszer, nem kétszer, egy héten át naponta, míg el nem jött október másodika. És közben azt papolták a magyar embereknek, hogy jaj, be ne jöjjenek azok a csúnya migráncsok, mert akkor nem lesz pénz semmire, romákra kiváltképp, és kórházakra se, meg stadionokra se… ja, ezt nem mondták. Meg azt se, hogy jóval kevesebbet bírnak kilopni a kincstárból, meg azt se, hogy esetleg sima minimálbéren fog tengődni az elmozdíthatatlan Matolcsy kedvese, meg azt se, hogy Mészáros Lőrinc se jut el minden nyáron tengeri hajókázásra, meg azt se, hogy nem lesz elég pénze Lázár János fiának a budai villára, és azt se, hogy Szíjártónak is összébb kell húznia magát, meg azt se, hogy Rogánnak is meg kell gondolnia majd, hogy lecsókolbászt vegyen reggelire vagy bécsi virslit, és Orbán Ráheléknek is összébb kell húzniuk magukat, ha továbbra is a saját lábukon akarnak megállni. Legfőképp azt nem sulykolták a magyar nép fejébe, hogy a kampányra elvert 15 milliárdból rengeteg fontos dolgot pénzelhettek volna. Hogy mért mondták utólag mégis, hogy nem is volt annyira fontos ez a nem, nem értem, nem és nem!
...
ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.