Szerző: PuPu
2016.10.08.
Mindenkit kirúgnak, nem törődik senki azzal, hogy etikailag mi helyes, mi nem, belehazudnak egy marha nagyot a dolgozók képébe és a te pofádba.
Kifizetik, amit ki kell fizetni, a Párt Arca (Németh Szilárd, a tartalom és forma megtestesült egysége) sajnálkozik egy sort az újságírók sanyarú sorsán, de leszögezi: legfőbb ideje volt a Szabad Nép megszüntetésnek - ő itt akadt el a magyar sajtótörténetben.
Jelzem, az újságot nem csak az újságírók csinálják, a történet az erdőben kezdődik, ahol kivágják a fát, melyből a papír készül, és rengeteg embernek ad munkát, míg csak utol nem éri sorsa abban az erdőben, melyben téged vezetgetnek fel-alá sorsod fonalának új egységbe forrt párkái, óh, nyájas olvasó
Mert olvasni kell, márpedig ezt az újságot te nem fogod olvasni, majd olvasol helyette mást, például Magyar Idők magyar dalait, új időknek új dalait, hogy hadd ne cizelláljam tovább...
Aztán két lehetőség van: vagy örökké felfüggesztve marad a lap megjelentetése, olcsóbb lehet újat csinálni, mint ezt kivakarni a libsibolsi koszból - hadd lógjon, míg csak az olvasói is sorra nem kerülnek.
Vagy ismét megjelenik.
Új főszerkesztő (nem Péter), új beszállítók, új újságírók, új tartalom (migráncsok megerőszakolták Orbán Viktor Nárcisz névre hallgató kuvaszát, Vajna Timi kimért a boltjában százhúsz karát gyémántot a jordán koronaherceg hitvesének, papírstanicliba, Sarka Kata sarka repedt volt, de használtak neki a cseppek, Putyin szeretőjének három melle van és brummog... ) - viszik majd, mint a cukrot!
Anno a Kurírt is egyik napról a másikra nyírták ki, a módszer kipróbált, bevált, hatékony.
Vagy száz újságíró került az utcára, ők majd egy-két évig próbálkoznak itt-ott, de egyre kevesebb helyen fizetnek azért, mert tudja valaki az ABC-t úgy összerendezni, hogy valamiféle szöveg kerekedjen ki belőle, ami esetleg még az olvasót is érdekelheti.
Egyre nehezebb lesz a létfenntartásuk, a családjuk helyzete, ezért egy részük megnézi neves elődje, a hajdani Pártélet-rovat munkatársának képét nyalka huszárként, megszokásból leköpi, mint teve a hajcsárt, majd megvonja a vállát és megpróbál eladni egy vadonatúj, kettő az egyben újságírót, aki kétszázezerért mindent megír, négyszázért meg az ellenkezőjét is.
Merthogy élni kell, a gyerek nem él meg a proletár öntudatból, az önérzet meg felesleges luxus, mint libának a propeller.
Állítólag új gazdája van a lapnak, a régi elvégzi a piszkos munkát, aztán majd a renegátok újjászervezik a lapot, jöhetnek az állami hirdetések most már ide is, ez a világ rendje.
Aztán ez a disznóság is elalszik, mint a többi ezer, megszokjuk, hogy nálunk az ellenzéki lapokat is a kormány szerkeszti, tulajdonképpen egy is elég lenne, de a kockázatporlasztás elve fontos, a csókosból is több van egynél, nem kell mindent egy ember orrára kötni, még ha megbízható sem.
A társadalom meg hőbörög, demokráciáról beszél, meg Horn Gyulát emlegeti, aki a bajban levő Magyar Nemzetet megmentette némi tőkeinjekcióval, gondolván, hogy a nagyvonalúság nagyvonalúságot és korrektséget szül, de nem nézte meg gondosan a mama szerepére számításba jöhető politikusokat.
Most ilyesmire nem számíthatunk, Orbán és bandája kispályás, bosszúszomjas és bosszúálló, mindemellett retteg, mert tudja, ha egyszer vége a hatalmuknak, akkor akár nehéz napok is jöhetnek - van, amikor még a pénz sem segít...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.