ÖTVEN FÖLÖTT, KÉT ÉV UTÁN NÉMETORSZÁGBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Manó
2016.10.11.

Manó két éve indult el külföldre munkát keresni, és itt, a blogon az első időszaktól kezdve követhettétek az életét az első hetektől kezdve a tervezgetéseken át egészen az ügyintézésig. A mai posztban kiderül, hol is tart két év után...

„Azt gondolom, hogy megint fordulóponthoz ért az életem. Eltelt kb. fél év vagy talán még több, mióta írtam ide, a blogra.

Az előzmények: két éve, 53 évesen vágtam neki Németországnak, Magyarországon hagyva a férjemet, a már felnőtt gyerekeimet, és az unokákat.

A legkisebb gyerekem ugyan még csak most lett 18 (én 4 gyereket hoztam a házasságba, a párom kettőt, szóval nagy a család), de a párom, aki nem az édesapja ugyan a fiamnak, de akár az is lehetne, mert úgy gondoskodik róla, még otthon van a sráccal Magyarországon. Hamarosan csatlakozik hozzám ő is, de a „gyerek” Magyarországon szeretné befejezni a tanulmányait.

Kicsit fáj az anyai szív, de úgy látom, hogy meg fog tudni állni a saját lábán (nyáron dolgozott, most tanév alatt is visszament dolgozni két hétvégére, szóval nem utálja a munkát és a pénzt is szereti természetesen). Remekül tanul, szerencsére jól fog az agya, de a szorgalomért csak egyszer állt sorba - annyi baj legyen.

Én az utóbbi időben Magyarországon fejlesztőpedagógus voltam, de több szakmám is van emellett. Végső „elkeseredésemben” elvégeztem az OKJ 54-et (ápolónő), aztán egy felelevenítős nyelvtanfolyam után egy közvetítőcég által elindultam Németországba.

Ez a végső elkeseredés

Igaz, nem voltam fiatal, túlképzett voltam. Mindenütt idősgondozásra kerestek embereket, arra nem voltam túl öreg, az egészségem pedig rendben volt.

Az első idők nehezek voltak, de nem a honvágy miatt. Idősotthonba mentem dolgozni, oda is akartam. Bizony alaposan kihasználták az embert a főnökök, ha engedted.

A kezdeti 8 órás munkát 6 órára, illetve heti 30 órára csökkentették, azzal az indokkal, hogy legyen idő németül tanulni. Aha. A heti 30 óra 6 nap munkát jelentett, napi 5 órában, van eszük, nem? Minden napra van munkás, de 5 perc szüneted nem volt.

Mondjuk én sem vagyok agyilag nagyon sötét, ahogy mondani szokás a diplomámat nem libáért vettem, de ehhez nem kell se főiskola, se egyetem. Leváltam a közvetítő cégről, bár nem az volt a hibás, és kerestem másik állást, szintén egy idősotthonban. (Közben elismertettem a szakmát.)..."

ITT OLVASHATÓ