RETRÓTÓL A QUIMBY-IG: MAGYAR KULTÚRA A HATÁRÁTKELŐKNEK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.10.01.

Mára komoly iparág épült a külföldön élő magyarokra, a munkaközvetítéstől a gasztronómián át a kultúráig sokan próbálkoznak azzal, hogy kiszolgálják a határátkelők alkotta piacot. A központ természetesen a legtöbb magyart felszívó London, de a világ minden pontján találhatunk kisebb-nagyobb kezdeményezéseket. Ma ezt a témát próbálom körüljárni, pontosabban elkezdeni a körüljárását, majd jöhettek ti például azzal, hogy nektek van-e igényetek arra, hogy magyar zenekarok koncertjeire menjetek, magyar stand-uposokat hallgassatok külföldön.

A témához az ötletet egy levél adta, amit Nikitől kaptam, aki nemrégiben vágott bele egy magyar zenekar menedzselésébe (ő éppenséggel nem Londonban, hanem Kanadában, de erről majd később). Ennek kapcsán úgy gondoltam, érdekes lenne kicsit körbenézni, mi is a helyzet ezen a téren.

Nyilván a brit főváros az ott élő rengeteg magyarral adja magát, mint kiindulási és központ, szóval azt javaslom, koncentráljunk először Londonra, annál is inkább, mert gyakorlatilag mindenki megfordult már ott a magyar zenei életből, aki számít, és nagyon sokan olyanok is, akik nem számítanak (jó, ez csak vicc volt, de azért félig komoly).

Szóval fellépett már Londonban Fenyő Miklóstól Zoltán Erikán és Zoránon át a V-Techig szinte mindenki, igény tehát van, de nem csak ők, hanem olyan jelenkori sztárok is, mint a Punnany Massif vagy a Tankcsapda.

Vagy éppen a Quimby, amely éppen péntek este tartott 25 éves jubileumi koncertet a Clapham Grand nevű helyen (mikor ezeket a sorokat írom, még nem tudom, hogyan sikerült a buli, de feltételezem elég jól), ami egy 1250 főt befogadó koncerthelyszín – hogy ez sok vagy kevés, mindenki döntse el maga.

A zenekar menedzsere korábban a hvg.hu-nak a külföldi fellépésekről azt mondta, hogy a Quimby mindig is próbálta megmutatni magát külföldön: „Mivel időközben rengetegen elmentek élni európai világvárosokba, a másik oldalról is megnyilvánult az igény a Quimby utaztatására. Szóval élünk a lehetőséggel és minden évben teszünk egy kis körutat. Ez természetes. Ahogyan Debrecenbe megyünk koncertekre, úgy Londonba is – vannak persze járulékos költségek, de nem kell extra tudás”.

A londoni koncertek és egyéb bulik jó 6-7 éve kezdtek felfutni, amikor hirtelen egyre több magyar kezdett elindulni a brit fővárosba munkát és megélhetést keresve, és ahogy az már lenni szokott, kellett egy kis idő, mire letisztult a piac.

A brit fővárosba utazó magyar zenekarok persze elsősorban az ott élő magyarokra koncentrálnak, de nyilván az sem gond, ha véletlenül a kinti piac egyik szereplője is felkapja rájuk a fejét.

Érdekes egyébként, hogy az úgynevezett bejátszós koncertek közül jó pár is átkerült külföldre. (Bejátszós koncertnek azokat a bulikat hívják, melyeken egy-egy nagyobb fellépés előtt a zenekar lenyomja a programot, ilyenkor még lehet csiszolni a számsorrenden, a színpadi dolgokon, stb.)

Ennek egyik példája volt a Kispál és a Borz visszatérő koncerteket megelőző angliai fellépése. „A londoni kisbejátszóból rendes, ezerfős tombolós buli lett, mivel időközben Londonba komplett magyar kolónia költözött (...) ezer őrült magyar bontotta szét a házat, a fele közönség élénken pogózott” – mesélte Dióssy D. Ákos billentyűs a már említett hvg.hu cikkben...

ITT OLVASHATÓ