Szerző: Treugá Mei
2016.10.24.
Bájos idős hölgyek és urak pofoztak a hatalom ellen tüntető sípolókat. A rajongásuk határtalan a Nemzet Atyja iránt.
Mint Türkmenisztánban.
Nyilván az ünnep méltóságát megőrizendő történt a néhány tetllegesség.
Nem, nem személyekkel van a baj, hanem a rendszerrel. Amit egy hatalommániás néhány cinikus és számos elvtelen megélhetési kispályás nyomorék, cselédmentalitású, de hatalom közelébe került korlátolt bunkó segítségével fölépített. És a képzett félelem és az iránytalanból haragból embercsoportokra irányított gyűlöletté jegecesített agresszió által tömegeket mozgósít ez a rezsim. És nem csak a kormányoldalon. És ami könnyedén szökkenhetett szárba egy ennyi frusztrációt hordozó és rettegő, kiszolgáltatott és a javakból (a közjavakból is, és másból is, mint az információ és a figyelem, a szolidaritás és a mindennapi megélhetés esélye) csoportjaiban tömegesen kirekesztett társadalomban. Erről nem csak Őfőméltósága tehet.
A harag, a saját csoporthoz (egy nemzethez, egy országhoz, egy hazához, egy társadalomhoz) tartozás érzésének és tudásának teljes eróziója több, mint rendkívüli kár.
A rendszerváltás után kell majd valamit kezdeni ezekkel az eltökélt, bájos, de ezúttal kissé haragos idős hölgyekkel és urakkal, valamint ifjú nemzeti érzelmű elv- (vagy inkább élmény)társaikkal. Ahogy azokkal az idős és fiatal hölgyekkel és urakkal is, akik 2013-ban kitartóan és eltökélten, minden őket nem támogatóra vehemens megvetéssel pillantóan skandálták azt az egy szót, hogy „Összefogás!” E demokratáknak a rajongásukat és rajongásuk tárgyát kritikával kezelőkkel szembeni gyűlöletét is kezelni kell, és őket is be kell majd valamiképp terelni a remélhetőleg végre kialakuló társadalmi diskurzusba. Az érvek és gondolatok eszmecseréjébe. És végül a közös cselekvésbe...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.