BALOLDAL, VÁLASZOK NÉLKÜL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Kapelner Zsolt
2016.11.28.

Az elmúlt időszak világpolitikai eseményei – mindenekelőtt a Brexit és Donald Trump megválasztása – ismét önkritikai hullámot indítottak el a hazai és nemzetközi baloldalon. A legkülönfélébb szerzők állapítják meg, hogy nem jutnak el az emberekhez a baloldal üzenetei, az immár képtelen megszólítani a tömegeket. Üres moralizálása, erkölcsi fennhéjázása elidegeníti a választókat, a baloldal hamis problémák előtérbe helyezésével lényegében felszámolta saját bázisát. A baloldal akkor állhat újra a talpára, ha képes komolyan vehető alternatívával előállni, olyan válaszokkal tud szolgálni korunk kihívásaira, melyek visszhangra találnak az elnyomottak, kitaszítottak szívében. Tetszetős elképzelés; csakhogy a jelen helyzetben a legkevésbé válaszokra van szükségünk.

A baloldali alternatíva követelése mögött az a helytelen előfeltevés húzódik meg, hogy a baloldal és a vele szemben álló centristák és konzervatívok (legyen ez a jobboldal) alapvetően ugyanazt a játékot játsszák, és ebben az ellenfél valamiért jobbal teljesít. A cél tehát nem más, mint ügyesebbé, hatékonyabbá válni e játékban, úgy módszereket, új taktikákat kifejleszteni, hiszen végső soron az ellenfél sikerét pusztán a saját gyengeségünk, elégtelenségünk, ügyetlenségünk magyarázza. Hogy mi is az a játék, amelyben a jobboldal és a baloldal részt vesz? Egyszerűen fogalmazva: verseny a nép kegyéért.

Ez az elképzelés „a politika küzdelem a hatalomért” rémisztő mítoszának egy szublimált, átlényegített verziója, mely szerint a különféle politikai erők – parlamenti kereteken vagy azokon kívül – a nép támogatásáért harcolnak. Ha ezt a támogatást nem sikerül megszerezni, úgy nyilván új üzenetekre, jobb marketingre, hatékonyabb kampányokra van szükség. A cél egyfajta – például választói – többség létrehozása, melyen keresztül a baloldal kap lehetőséget a nép képviseletére, arra, hogy a nép érdekeit közvetítse, önmagán keresztül csatornázza, és baloldali intézkedések által megvalósítsa a mozgalom emancipációs törekvéseit.

Amennyire világos ez az elképzelés, egyúttal annyira téves. Számtalan hamis előfeltevés bújik meg mögötte, például, hogy a nép kegyéért való versenyfutás egy tisztességes küzdelem, melyben a felek egyenlő esélyekkel indulnak, és köztük csupán az ügyesség, a politikai manőverező-képesség, a taktikai kiválóság dönt; vagy hogy a különféle politikai eszközök – az ügyesebb kampányolás, a szélesebb tömegek megszólításának képessége – függetlenek a politikai oldaltól. „Baloldali populizmus kell” – ez a felhívás azt sugallja, mintha a populizmus, mint forma adott lenne, és azt bármiféle tartalommal meg lehetne tölteni, mintha azt, hogy egy adott társadalmi-történeti szituációban miféle populizmus lehetséges, nem a szituációt jellemző formális és informális hatalmi-gazdasági struktúrák határoznák meg...

ITT OLVASHATÓ