VONA, A SIVATAG RÓZSÁJA

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.11.11.

Azt állította Terry Black, legénykori nevén Rácz Károly transzvesztita előadóművész, hogy Vona Gábor olyan homokos, mint a Szahara, a libatojásból rántotta lesz a kezében, olyan meleg, és felszólította, hogy büszke melegséggel vállalja fel önmagát, mert ha ezt nem teszi, hát nyilvánosságra hozza bizonyítékait.
Szerintem ezzel kellett volna kezdenie, ha már - teljesen illetéktelenül és feleslegesen - elkezdte, de hát nem vagyunk egyformák.
Ez az egész ügy nem lenne ennyire pikáns, ha nem annak a pártnak az elnökéről lenne szó, melynek tagsága rendszeresen és durván meg szokta zavarni a Budapest Pride rendezvényeit, fizikai erőszakot alkalmaz és gyűlöletet kelt a homoszexuálisok ellen, ellenzi a melegházasságot, szóval éppenséggel elképzelhető is lenne, hogy nem terpeszkedik Terry Black szíve közepében, és mégis, valahogy nagyon viszolyogtató ez az egész.
Leginkább az zavar, hogy éppen most tört rá Terryre az igazságszeretet, amikor Vona betartott Viktornak, aki - ebből a pofáraesésből kifolyólag - még egy darabig borogathatja a képét.
Nem nagyon kedvelem én az ilyesmit, mert ez már nem politikai harc, hanem kocsmai verekedés.

Ha Vona életében volt is esetleg olyan periódus, mikor kipróbálta a hasonló neműekkel folytatott szexuális életet, hát az az ő dolga, legbensőbb magánügye, ezzel együtt ha igaz, akkor akár segíthet is neki abban, hogy a pártját legalább e tekintetben a normális politikai viselkedés felé tolja, ami persze reménytelen vállalkozás.
Ha nem igaz, akkor viszont az eddigieknél még szélsőségesebb megnyilatkozásra késztetheti, ami nem jó hír a társadalomnak.
Abban igaza van Viktornak, hogy a magát demokratának valló társaság tévúton jár, mikor azt hiszi, hogy a társadalom azon részét, amely mindennapi gyűlölet-szükségletét a szerelmet a többségi társadalomtól eltérő módon fogyasztók rovására éli meg, meg lehet győzni arról, hogy a szerelem mindenkinek magánügye, és senki nem tehet arról, hogy a sors számára kedvezőtlen testbe passzírozta, melyben boldog hagyományos módon nem lehet.
A gyűlölködő emberek ugyanúgy kisebbséget képviselnek a társadalomban, mint szexuális téren kisebbségben levő társaik, legfeljebb számukra a tudomány mai állása szerint nem lehet magyarázatot találni, genetikára hivatkozni, a természet kísérletező kedvét tenni felelőssé állapotukért, mely arra készteti őket, hogy gyűlöljék társaikat valami számukra teljességgel indifferens tulajdonságuk miatt.
Tulajdonképpen ha az ember szabadon választhatna, mint ahogy ezt természetesen nem teheti, hát inkább lennék homoszexuális, mint olyan sültbolond, aki ezer és ezer pozitív történelmi példa ellenére éppen a homoszexuálisok ellen fenekedne, mintha azzal megoldana bármit is.
Kisebbséginek lenni sehol nem méznyalogatás, szexuális tekintetben sem, és ezt éppen Terry Blacknek illene tudnia...

ITT OLVASHATÓ