- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2016.12.30.
Nem mondom, hogy nem szórakoztam remekül azon a híren, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarázatot vár Szijjártó Péter külügyminiszterként jegyzett szellemi kakadutól, amiért leőrültkommunistadiktátorozta Észak-Korea minden kétséget kizáróan őrült kommunista diktátor vezetőjét.
Nem mondom, hogy nem röhejes, amikor a mindenkori magyar diplomácia mindenkori legmélyebb vakondtúrása bárkiről-bármiről olyan összefüggésben beszél, hogy közben Magyarország európai uniós tagságát használja hivatkozási alapul, miközben nincs egyetlen olyan országvezetés az Unióban, amely olyan elemi erővel és olyan kitartóan pocskondiázná az európai szövetséget, mint éppen Magyarország demokratikusan megválasztott kormánya.
Amely kormány képviseletében Szijjártó Petike futsalos korszakos zseni adott hangot abbéli aggodalmának még december közepén, miszerint a hatalmas gyötrelmeket okozó elnyomó politikai rendszer Észak-Koreában több millió állampolgár életét keseríti meg. Természetesen Szijjártónak tökéletesen igaza van jelen esetben – ilyet se sűrűn szoktam leírni -, bár azt sem volna haszontalan kideríteni neki, mi a helyzet azzal a politikai rendszerrel, amely Magyarországon sanyargatja a néptömegeket.
Nem mondom, hogy nem szórakoztató, mert de. Phenjan ugyanazt csinálja, amit Szijjártó is szokott Budapesten. Megsértődik, toporzékol, kikéri magának és a gazdájának. Akkor is mókás ez, ha – még egyszer mondom – Peti szolga jól beszélt amikor azt nyilatkozta bátran, hogy az Iszlám Állam mellett az jelenti a legnagyobb biztonsági fenyegetést a világra, ha az észak-koreai diktátor atomfegyver kifejlesztésére vonatkozó tervei sikeresek lesznek.
Nem mondom, hogy nem vicces, hogy a fél világot már kioktató közleményekkel elárasztó, mindenkit bekérető, a magyar diplomácia kommunikációját a kocsmai hőzöngések szintjére süllyesztő Szijjártót most éppen Kim Dzsong Un népi és demokratikus köztársasága vonja felelősségre. Nem mondom, hogy nem tragikomikus, mert az: a frizurabajnok már azokkal is összebalhézik – és egyáltalán nem fodrászati kérdéseken megy a vita -, akik még szóbaállnak vele. Igen, a megfelelő iróniával érdemes kezelni ez utóbbi megállapítást. Mindössze azt akartam közölni, hogy annál morbidabb diplomáciai kiszólást nem tudok elképzelni, mint amikor az orosz, kínai, török, azeri, kazah és egyéb kommunisták első számú seggnyalói bőszen diktátoroznak és kommunistáznak.
De lássuk be azért, hogy ezen túlmenően is merő sikertörténetek sorozata a magyar külügy teljes munkássága, és hála legyen, de inkább ne legyen, ez a szélrózsa minden irányára érvényes. A migrációs kérdésben kioktatott, vagy szőnyegre citált országoknak címzett több tíz közlemény (augusztusig hatvan, azóta közelíthet a 100-hoz), az övön aluli primitív duhajkodásra emlékeztető beszólások (lásd román nemzeti ünnep), a sértődött csakazértis típusú keménykedések, az állandó háborúzás, és a következmények nélkül maradt teljesen nyilvánvaló hazudozások azt mutatják, hogy Szijjártó és teremfocistákból verbuvált tárcája annyi, amennyinek látszik. Semmit nem ért, semmiből nem tanul. Egy szánalmasan harsány, konfrontatív és elképesztően dilettáns bagázs, amelynek élén a szolgalelkű nemzeti kakadu viszi a fényestekintetű személyiségzavar tépett zászlaját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.