2016. december 11., vasárnap

CSAK AKARNI KELL ÉS KI LEHET TÖRNI A NYOMORBÓL?

BEZZEGANYA BLOGJA
Szerző: TÜNDE
2016.12.10.


Hol volt, hol nem volt, 30 évvel ezelőtt született egy lány. Az édesapja szobafestő-mázoló volt, szakmunkás végzettséggel, az édesanyjának bár volt érettségije, 18 évesen férjhez ment és 16 évig otthon volt, gyereket nevelt. A családban visszamenőleg illetve oldalágon is mindenki főként szakmunkás végzettséggel rendelkezett, az érettségi se volt mindennapos, diplomás pedig nincs is.

Ez a kislány nagyjából hatodikos koráig élte a hozzá hasonló kislányok mindennapjait. Egy átlagos kőbányai általános iskolába járt, nagyjából hozzá hasonló osztálytársakkal. Hatodiktól azonban valami kezdett megváltozni. A kislány tanárai észrevették, hogy ez a kislány kiemelkedik a társai közül. Felkarolták, támogatták, különórákat tartottak neki. Ezeket a kiváltságokat persze nem adták ingyen, nyolcadikra a lány osztályának a 90 százaléka ellene fordult. Ő volt a stréber, a tanárok kedvence, pedig az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kislány soha nem kérte a figyelmet, nem akart kitűnni. Egyszerűen csak gyorsan fogott az agya. A tanári kar a nyolcadikos felvételinél csupa neves, erős gimnáziumot ajánlgatott a lánynak és szülőknek, de a kislány végül első helyre egy elég erős kőbányai gimnáziumot írt, ahova sikeresen be is jutott. A lány osztályfőnöke örült ennek, bár hozzátette azt is, hogy érdemesebb lett volna egy még erősebb helyet beírni első választásnak, mert szerinte ez a lány ott is megállta volna a helyét.

Elkezdődött a gimnázium, és milyen szerencse, hogy a lány nem jelölt meg erősebb helyet! Itt már nem számított csodabogárnak, mert jól tanult, mégsem találta a helyét. Ezek a fiatalok annyira mások voltak, mint akikhez ő szokott! Minden osztálytársa értelmiségi szülők gyereke volt, akik egész más körülmények között éltek, mint ő. Amíg az általános iskolában az osztálytársai lenézték azokat, akik nem a kínai piacról öltözködtek, addig a gimnáziumban már senki nem öltözködött onnan. Márkás ruhák, mindenkinél mobiltelefon (ekkor lettek egyre elterjedtebbek a mobilok), külföldi élménybeszámolók. Nem is illeszkedett be az osztályába. Lett egy barátnője, és néhány másik lány, akivel azért jóban volt, de mégis kivetette a közösség magából. Az általánosban nem szerették, mert jobbnak tartották őt, a gimiben nem szerették, mert a lány jobbnak gondolta a többieket magánál. Szégyellte, hogy amíg az osztálytársai magántanárhoz járnak, jogsit szereznek, addig ő ha nem értett valamit, az egyetlen lehetősége az volt, hogy addig ült otthon a könyvei felett, amíg rá nem jött a miértekre. Ha jogsit akart, el kellett mennie diákmunkákra, hogy megkeresse a rávalót, mert a szüleinek nem volt pénze magántanárra, különórákra vagy tanfolyamokra...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.