Szerző: dobray
2016.12.25.
Megtestesülés – ezt ünneplik karácsonykor a keresztények. Hogy az Isten (s az Ige) testté lett. Kevésbé visszafogott, de az eredetihez hűbb fordításban: hússá. Szokták mondani, hogy irigykedhetnek az angyalok, nekik olyanjuk nincs, az Istennek meg igen, ez ügyben több közös van bennünk az Istennel, mint az angyalokkal. Azt a dualista nézetet, miszerint az anyag nem Isten teremtménye, hanem a gonoszé, és így teljes mértékben rossz, az egyház többször elítélte. Egyre testetlenebb, digitálisabb világunkban ma már lehet, hogy inkább a test és az anyag védelmére van szükség, nem pedig csak az ostorozására, az emberi tökéletlenség belátása pedig nyugodt derűvel és az élet élvezetével jutalmaz meg minket.
Igaz ugyan, hogy a teológia számára fontos görög gondolkodás valóban leértékelte a testet, szembeállítva azt a lélekkel, a bibliai gondolkodás, amelyre az egyház épít, mégis a kettő egymástól való elválaszthatatlanságát vallja: a lelket nem lehet különválasztani a testtől. Joseph Ratzinger leszögezi: a görög és a bibliai szemléletmód „két különböző eszmevilág”. A „görög felfogás hátterében ez az elképzelés áll: az emberben két egymástól idegen szubsztancia képez egységet, amelyből az egyik (a test) elporlad, a másik (a lélek) pedig lényege szerint maradandó”; sőt, „a lélek csak akkor lesz képes arra, hogy igazi valójához eljusson, amikor el tud válni a lényegétől idegen testtől”. Ezzel szemben „a Biblia alapvető szemlélete szerint viszont az ember osztatlan egység. A Biblia például nem ismeri a (lélektől elszakadt, tőle különböző) embertest fogalmát. Sőt, megfordítva: a lélek szó a legtöbb esetben a teljes embert jelöli, testi valóságával együtt”.
Siralomvölgy – a földi élet és evilág szinonimája évszázadokig (vagy legalábbis ezt gondoljuk azon évszázadok gondolkodásáról). Az örök, igazi teljesség a halál után köszönt ránk, ami azelőtt történik, abba nem érdemes sokat invesztálni. Test és lélek egysége ide vagy oda, úgyis elrohadunk a Földben, a legnagyobbak is pusztán nevek lesznek a történelemkönyvekben. Szemünket érdemes inkább a magasabb horizontra vetni. Arra figyelni, ami igazán fontos. Ezt azonban csak az emberiség kis része (papok, szerzetesek) tudja igazán magas szinten kivitelezni, a többiektől nem várható el az eszmény megvalósítása. Vagy elmélkedés és Isten-közeliség, vagy a föld túrása, esetleg politika és háborúzás. A középkor tudta: felesleges azon erőlködni, hogy mindenki szent legyen. Az ágostoni Civitas Dei sosem valósul meg a Civitas terrena-n...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.