Szerző: Lencse Máté
2016.12.04.
Izgalmas az írás időzítése. A tanodapályázat problémás eredménye, a furcsa reakció az Emmi részéről – elismerve a hibát új kiírás, de a korábbi nyertes lista megtartása – talán azt eredményezte, hogy a szakmán kívül is megismerkedtek a tanoda szóval néhányan. Nem gondolom, hogy többen tudnák, hogy mi a tanoda – tartalmilag ezzel kevesen foglalkoztak –, de biztosan többen tudnak arról, hogy létezik ez a műfaj, és hogy ez valami pedagógiai dolog, és talán az is átment, hogy hátrányos helyzetű gyerekekhez, fiatalokhoz van köze. Lannert az első bekezdésben tisztázza, hogy most nem erről lesz szó, nem sajnálkozunk, nem felháborodunk, inkább megkérdőjelezzük ennek az egésznek a létjogosultságát, ahogy a cím is mutatja. Izgalmas időzítés, izgalmas témaválasztás, ami akár szakmai beszélgetéshez is vezethet. Próbáljuk meg!
Lannert Judit régóta foglalkozik a témával és nem először teszi fel ezt a kérdést. Jelen írás azonban csak a Kölökneten megjelent bejegyzésre reagál, ahogy – feltételezhetően – az átlagolvasó sem olvas utána az egyes kijelentéseknek, bőven elegendő számára ez a néhány bekezdés az ítéletalkotáshoz. Így tehát hiába árnyalja néhány korábbi előadás, írás a megtett állításokat, itt önmagukban állnak. Így kezelem őket én is. Az Igazgyöngy Alapítvány Toldi Tanodájának szakmai vezetőjeként többször is közvetlenül megszólítva éreztem magam, ahogy munkatársaim is, így kénytelenek vagyunk reagálni, hol egyetértve, hol kérdezve, hol vitatkozva. Sokat gondolkodtam a válaszon, hiszen akár hozzászólásként is véleményt formálhattam volna az írás állításaival kapcsolatban, végül azonban jobb megoldásnak tűnt – a téma fontosságát és aktualitását figyelembe véve – egy önálló szöveg.
Összefoglalva, egyszerűsítve innen indul az írás: az iskola rossz, azon kellene javítani, nem iskolán kívül megoldani a problémát. És még egy súlyos állítás – kétszer is kiemelve –, hogy ez eddig senkinek sem tűnt fel. És bár ezelőtt értetlenül állok, hiszen talán ez az egyik leggyakoribb vitatéma, amihez nekem szerencsém van, és számos írás is foglalkozik ezzel (például a Taní-tanin is), nem feltétlenül ezzel szeretnék foglalkozni. Lannerttel szemben tehát éppen azt állítom, hogy túlságosan sokat beszélünk arról, hogy nem lenne szükség tanodára, ha jól működne az iskola, hiszen ez az egyik olyan alapállításunk, ami miatt túlságosan az iskola határozza meg a tanodát, amit pedig a szakemberek többsége problémának tart, például maga Lannert is. Ez pedig egy sokkal általánosabb kérdéshez vezet vissza, oda, hogy mi is a tanoda. Nem véletlen a címválasztásom: nincs magabiztos válaszom – pedig részt vettem a TanodaPlatform definícióalkotási folyamatában –, inkább csak kérdések sokasága. Abban viszont biztos vagyok, hogy Toldon, egy 300 fős zsáktelepülésen akkor is lenne értelme egy tanodának, ha történetesen az iskola rendben működne. Sok – egyébként nem kedvelt – feladatunktól megszabadulhatnánk, de például szabadidős programok biztosításában, teljesen egyénre szabott tanulástámogatásban, integrációban továbbra is lenne mit nyújtanunk. Vagy például megvalósíthatnánk egy olyan társasjáték-pedagógiai műhelyt, amire jelen feladatok mellett nincs lehetőség.
Abban nincs vita, hogy az iskolarendszer rossz, és hogy erre kellene elkölteni a pénzeket – én meglepődnék, ha találnánk olyan tanodával komolyan foglalkozó szakembert, aki ezzel nem ért egyet –, és abban sincs, hogy a tanodák iskolásítása, egy árnyékiskola rendszer létrehozása óriási hiba. Ugyanakkor ebből nekem inkább következik az, hogy meg kellene találni a tanodák valódi funkcióját, azokról kellene beszélni és azon kellene dolgozni, hogy minél többen közeledjenek ehhez és nem arról, hogy egy rossz koncepciónak van-e értelme...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.