2017. január 4., szerda

VENDÉGÍRÁS - BEFALAZVA

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.01.04.



Valamikor a múlt év végén született egy cikk az állami fenntartású idősotthonokban uralkodó áldatlan állapotokról és arról, hogy mennyire nincs pénz semmire. Sem elegendő számú ápolóra, sem felszerelésre – többek között a felfekvés kialakulását megelőző speciális matracokra -, pedig sok mindenre szükség lenne. 

Nem sokkal a cikk megjelenése után kaptunk egy olyan e-mailt, ami még minket is mélységesen felkavart, pedig naponta szembesülünk olyasmikkel, amikkel talán nem mindenki és nem ilyen mélységben. Egy házaspár írt nekünk és felajánlott egy antidecubitus matracot, mégpedig egy kompresszoros légmatracot. Eltekintve attól, hogy mennyire drága holmi ez (tudjuk, mert vásároltunk egyet az otthon számára), túl a gesztuson, egy történetet, illetve annak töredékét ismerhettük meg.

A felajánlott matracot a házaspár férfi tagjának vásárolták. Elővigyázatosságból. Mert kelleni fog. De mégsem kell, még nem kell. És ha kell, ne is kelljen. Így döntöttek. A levelezésünk során bomlott ki a történet. Nem mondom, hogy dráma, semmit sem mondok. Nem dráma, élet. Ami nem feltétlenül igazságos. A feleség – megőrülés ellen – időről-időre leírja a gondolatait. Engedélyt kértünk és némi gondolkodás után engedélyt kaptunk arra, hogy megosszuk ezeket a gondolatokat. A házaspár beengedett minket az életébe, amit köszönünk nekik. Mi most megosztjuk önökkel/veletek ezeket az írásokat, mégpedig az elejétől kezdve és önök/ti döntitek el, hogy folytatódjon-e a történet:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.