Szerző: Benderik
2017.02.10.
Sokan jövendölik manapság a feslett nyugati liberalizmus végét. Hogy a kivénhedt oroszlán ideje lejárt, karmait már manikűrözteti.
S épp' minap akadtam egy a lényeget jól megragadó, a Mandineren nemrég megjelent írásra (Agent Ungur: Felbomlik egy világrend) melynek beidézném pár mondatát:
„A nyugati liberalizmus ugyanolyan doktriner ostobaság volt, mint a kommunizmus. Saját nyelvezettel, hitvilággal, aminek semmi köze a valósághoz, az ember valódi természetéhez. Hogy az ember akarja a történelmet, akarja a hitet, akarja a vért és verejtéket. Az a Mátrix, ami ezt nem adja meg, megsemmisül.”
Középső mondata gyönyörű. Jól megragadja, amit én itt úgy szoktam emlegetni, hogy az emberi természetet a szenvedély irányítja, így a Történelem útkereséseiben sose képes egy végletes megoldásból szép apró lépésekkel eljutni az arany középútra. Csak a végletek közötti vad ide-oda csapkodással (és sok vérrel) tud haladni. És ha már el is jutott a jóba, ott se tud sokáig nyugton ülni, mert az langyosan unalmas, és nincs benne tűz, amiben lelkesen eléghet.
Az épp' vonagló nyugati liberális jóléti társadalom tényleg egy véglet volt (és van). Kicsit túlhajszolta a píszít, el is kényelmesedett, és nagyrészt ezekből fakadóan folyton alulmarad az olyan friss és kevésbé finom(kodó) modorú feltörekvőkkel szemben, akik egyre nyugodtabban húzkodják bajszát. Hímeznek, hámoznak, s úgy érzik, most aztán jól odamondtak, mikor egy ifjú oroszlánkölyök megpöcköli az orrukat. Ilyenkor ők mondanak valami olyan finoman burkolt elítélő diplomáciai mondatot, amibe egykor belesápadtak volna a falak; ma már viszont politikai elemző kell, hogy elmagyarázza, hogy ez bizony súlyos célzás volt arra, hogy rosszallják a dolgot.
Az orosz elnök zseniális taktikázásai, ami ellen alig tudnak fellépni, a gazdasági válságban tohonyán evickélés már élezték a helyzetet, és a válság miatt elszegényedők tömege, meg a menekültek/migránsok (ízlés szerint) ekkora áradata már olyan, ami a torkukon akadt, és egyelőre nem látszik, lenyelik, visszaköpik vagy belefulladnak.
Csakhogy.
És ez egy súlyos csakhogy.
Mert sok benne a látszatelem. Ami a mélyére ásva nem pont az, aminek látszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.