2017. február 23., csütörtök

A NYÚLSÁG ESETE ORBÁN VIKTORRAL

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: Trombitás Alfréd
2017.02.23.


Bekövetkezett az, aminek be kellett következnie. Persze ez csak a mai Magyarországon ilyen egyértelmű. Ott, ahol nem egy ember hóbortjai után fut tízmillió ember, ahol nem csak nevében él a demokrácia, ott nem a belső felmérések döntik el, hogy milyen ügyek mögé érdemes beállni, és melyeket kell lerugdosnia magáról a kormánynak. Mindjárt az olimpiai ötletet követően meg kellett volna kérdezni valamilyen formában azokat az embereket, akiket a leginkább érint a terv, vagyis minden magyar választópolgárt. Fel kellett volna tenni egyébként azt a kérdés is, hogy elvehetik-e a magánnyugdíj-kasszánkat, vagy épüljön-e orosz hitelből új atomerőmű Pakson. Ez azonban túl sok rizikóval járna, úgyhogy a demokrácia álcája mögött csakis az számít, hogy milyen hasznot lehet húzni egy ügyből, illetve milyen veszteségekkel jár, ha már nem kajálják annyira a propagandát az emberek.

A Fidesz kommunikációs gépezete most azon ügyködik, miként tudná elérni, hogy az emberek ne Orbán Viktorra haragudjanak, hanem a Momentum Mozgalomra az olimpiai rendezés esélyének elpackázása miatt. Pedig minden okunk meglenne arra, hogy a miniszterelnök nyakába varrjuk a kudarcot. Nem fogta fel ugyanis, hogy nem lehet egy ilyen globális ügyet úgy végigverni a magyar társadalmon, mint például a stadionépítési programot. Orbán egyszerűen nem érzékeli már, hol vannak a határai, mivel már régen elfelejtette, hogy a demokrácia nem szükséges rossz, hanem a jó minimuma. Saját akaratát felöltözteti a jogállam cicomáiba, és azt hiszi, hogy az alattvalói nem tudják, hogy e díszes ruha alatt ő is meztelen.

Orbán érzelmektől mentes technokratává vált minden ügyben. Kockás füzetében feljegyzi a bevételt és a kiadást, és ha úgy látja, hogy a bevétel elmarad a várttól, a kiadások pedig túlhaladtak a megengedettnél, akkor vastag vonallal áthúzza azt a tételt. És itt véletlenül se a pénzre gondoljunk, mert Orbán Viktor nem a költségek oldaláról nyúl bele ezekbe a rendszerekbe. Mindent a politikai haszonszerzés aspektusából közelít meg, így nem véletlen, hogy annak idején áthúzta a füzetében Schmitt Pál nevét, az internetadót és a vasárnapi boltzárat is. Most erre a sorsra jutott az olimpia is, mégpedig azért mert a ráfordított pénzt és energiát láthatóan nem tudja politikai tőkére váltani. Ezért állíthatjuk bátran, hogy azt az illúziót, melyet ő keltett bennünk, ő maga öli ki belőlünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.