Szerző: wien74
2017.02.21.
„Pakolásban egyértelműen mindig is nagyok voltunk.
A sok utazgatásnak köszönhetően abszolúte tökélyre fejlesztettük az összekészülést, így pontosan tudjuk, melyik táskába mi fér bele, mi az, amire mindenképp szükségünk van és ezt hogy lehet lazán beszuszakolni a kocsinkba. Na, oké, az talán túlzás, hogy lazán.
Ez a mostani időszak mégis picit más, hisz ha átruccanunk Osztrákhonból „magyarba”, akkor az azért nem egy klasszikus értelemben vett nyaralás. Bár a csomagok tekintetében nincs nagy változás. Abból most is sok van.
Párom meg is jegyezte, hogy mi minden egyes alkalommal egy folyosónyi cuccal utazunk. Mindegy hogy két napra megyünk vagy egy hétre, a mennyiség ugyanaz. És ilyenkor a konyhából csakis úgy lehet megközelíteni a bejárati ajtót, ha közben kismillió bőröndön, sporttáskán, zacskón átesünk.
Ami nem maradhat
Pedig férjem tett egy gyatra próbálkozást arra, hogy ezt a rengeteg cuccot, hogyan is lehetne leredukálni: mondjuk úgy, hogy mindenki annyi táskát hozhat, amit ő maga elbír. Bevallom, én ezen elbuktam.
Mert ugye fejenként egy táska az alap. Na, jó, a lányomnak kettő. Meg anyának is. Aztán kell egy cipős. Ja és persze a laptop sem maradhat otthon. És ugye sportcuccot is vinni kell. Mindenkinek külön. Télen korit is. Abból rögtön négyet.
És az otthoniak extra megrendelése egy kosárba kerül (csupa csak "kint" kapható finomság). Egy-két üveg jó bor a barátoknak, egy kis nasi a gyerekeknek. Kinőtt ruhák a barátnőim gyerekeinek.
Meg hát vissza kell vinni a könyvtári könyveket, a kiolvasott osztrák újságokat is. És az üres mézes üvegeket. Ott vannak még a kütyük: mobil, tablet, fülhallgató (ezek létfontosságúak, különben már az első kanyar után jön az örökzöld "Ott vagyunk már?")...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.