Szerző: Láncos Vera
2017.02.10.
Arról szól a Fidesz politikája, hogy tartósan biztosítsák a kiábrándult, bizonytalan választók nagy arányát, hiszen minél alacsonyabb a választási részvétel, relatíve annál nagyobb többséget képvisel a kormánypárt biztos szavazóinak tábora.
A „mit tesznek majd az ellenzéki pártok a 2018-as országgyűlési választásokon” olyan kérdés, amelyről naponta hallhatunk politikusi nyilatkozatokat, szakértői és sajtóbeszélgetéseket. Együtt vagy külön? Külön, de koordináltan együtt? Kivel lehet, kivel nem lehet összefogni? „Az összefogás már egyszer megbukott.” Muszáj vagy tilos közösen lépni? Egy dolog azonban soha nem kap kellő hangsúlyt, hogy milyen összefüggésben állnak mindezek a ma hatályos országgyűlési választási törvény rendelkezéseivel (2011.évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról).
Kissé sarkítva: az átlag választópolgárt – láthatóan – a politikusok, de a politika magyarázatából élők többsége és a sajtó sem óhajtja abba a helyzetbe hozni, hogy a hatályos normákról pontos ismeretekkel rendelkezzen, hogy ezek alapján tudja megítélni mind a politikusok, mind pedig a véleményformálók üzeneteit, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy képes legyen saját politikai elvárását és majdani választópolgári döntésének következményeit egybevetni, előre felmérni.
Arra vállalkoztam ezért, hogy dióhéjban összefoglaljam a legfontosabb szabályokat (itt és most az 5.§-tól a 17.§-ig), amelyek – a közhiedelemmel ellentétben kőkemény kereteket szabnak az ellenzéki pártok számára politikai stratégiájuk és taktikáik megválasztását illetően, már amennyiben mindegyikük célja valóban az, amit hangoztatnak, hogy 2018-ban le akarják váltani az Orbán-rendszert. (Az ismertetés során a nemzetiségi listaállítás szabályait az egyszerűség kedvéért mellőztem, mert a lényeg megértetését nem befolyásolja.)
Annak ellenére vállalkoztam erre, hogy tudom, jogszabályok ismertetése mindig hálátlan feladat, mert az olvasó már a közepén belefáradhat. Mégis arra kérnék mindenkit, hogy legyen türelme átrágni magát a száraz tényeken, mert ha valóban változást akarunk, el kell érnünk, hogy a közbeszéd ködösítések helyett a valós lehetőségekről szóljon.
Hogy még inkább felkeltsem az érdeklődést, előrebocsátom a konklúziót, amelynek alátámasztására érvként szolgál majd a jogszabályi lehetőségek kifejtése.
1. Szembe kell nézni azzal, hogy 2018-ban az ellenzéki pártoknak csak kétféle lehetőségük adódik: vagy abban működnek együtt, hogy ki tudják kényszeríteni a választási rendszer szabályainak megváltoztatását a valóban általános és egyenlő választójog érvényesülése érdekében, vagy abban, hogy ha elindulnak a választáson, akkor közös listát hoznak létre. A jelenlegi feltételek alapján ugyanis kizárólag közös listával lehet eredményt elérni. Így van csak esély annyi mandátum megszerzésére, amennyi optimális esetben, egy rendszerváltó hangulat hullámán, bevonzva a demokratikus pártokra leadható lehető legtöbb ellenzéki szavazatot, kihasználhatja a jelenlegi, egyébként nem pártatlan szabályozás gyenge pontját (amit a Fidesz magának talált ki). A jelenlegi szabályozás ugyanis töredékszavazatokkal jutalmazza a győztes választókerületi jelöltet is, és ez erőteljesen növeli annak a pártlistának az előnyét, amely a legtöbb szavazatot kapta, és a győztes jelöltek többségét is magában foglalja.
2. Ki kell mondani világosan, hogy önálló pártlistákkal ebben a választási rendszerben nem lehet választási győzelmet elérni, még koordinált együttműködéssel sem, bármit ígér is az a párt, amelyik külön pártlistát állít. Legfeljebb egy kis önálló frakcióhoz lehet jutni. Akik ezt választják, egyben azt is eldöntik, hogy a jelenlegi rezsim kap még négy évet vagy többet.
3. A bevezető mondatomban a közbeszédből idézett kérdésfeltevések jelentős része tehát álkérdés. A valódi kérdések azok, hogy érdemes‑e egyáltalán elindulni a 2018‑as választáson, mert a győzelemre a jelenlegi feltételek mellett nincs esély, vagy ha a válasz „igen, mert van esély”, akkor egyetlen következő kérdésnek van értelme: hogyan lehet ezt az esélyt maximalizálni?
És most nézzük, miért van ez így. (Miután a szabályok rendszert alkotnak, egymásra épülnek, nem kezdhetem a közepén, ezért elnézést kérek, ha sokaknak némely ismeret evidenciának tűnik.):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.