DICEY JOGÁLLAMA II.RÉSZ

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.02.25.

Dicey második jogállami elve a jog előtti egyenlőség elve. Ezt az elvet is csupán szigorúan történelmi léptékkel mérve lehet helyesen értelmezni. Annyi bizonyos, és ebben igaza lehet Dicey-nek, hogy voltak olyan időszakok, amikor ez az elv nem érvényesült. De ezért nem a jognak, mint a politikai rendszerek működtetésében játszott szerepe a ludas. Itt lép be a demokráciafogalom értelmezésének problémája, ami a demokráciaelméletem szerint az egyéni szabadságjogok fejlődésével hozható összefüggésbe. S amint az egyéni szabadságjogok bővültek, olyan mértékben bővülhetett annak megjelenése a tárgyi jogban. Tehát azt elvárni egy hűbériségen alapuló politikai rendszertől, hogy az több szabadságjogot képes adni, mint az annál fejlettebb liberális demokráciák adtak, értelmetlen dolog lenne. A lényeg itt most az, hogy a demokrácia fejlődésének tényleg volt egy olyan időszaka, amikor már elmondhatjuk azt, hogy a jog előtti egyenlőség megvalósulhatott. Vagyis ha a jogállam fogalmát úgy határoznánk meg, hogy az egyenlő a jog előtti egyenlőséggel, akkor valóban csupán a mai korra, jelesül a modern liberális demokráciákra lehet jellemző a jogállam létrejötte. De, mint fentebb láttuk, Dicey sem kizárólag ezzel a jellemzővel írta le a jogállamot, hanem még további két elv együttes érvényesülését követelte meg. Egy dolgot feltétlenül rögzítenünk kell: Dicey második jogállami követelménye rengeteg szubjektív elemet tartalmazhat, így annak megítélése, miszerint a jog előtti egyenlőség teljesül-e, vagy sem, kizárólag szubjektív lehet. Ezt támaszthatja alá az a még ma is általános jelenség, hogy ugyanazt a tényállást különböző bírák különbözőképpen értékelnek, és hoznak különböző ítéletet, ami egyesek szerint megfelel a jog előtti egyenlőségnek és így a jogállamiságnak, míg mások szerint nem.

Dicey harmadik elve szerint az alkotmány az egyéni szabadságjogokból vezethető le. Ugyanez másképpen: az aktuális egyéni szabadságjogokat tükröznie kell az alkotmánynak és ennek folyományaként az alkotmányból levezetett alacsonyabb szintű törvényeknek is. Ez tényleg fontos követelmény, hiszen az egész politikai rendszert minősítheti az, hogy a jogrendje megfelel-e a kora általánosan elfogadott és követett szabadságjog rendszerének, amit én a normativitás követelményének nevezem. További fontos kérdés az, hogy az alkotmány és az abból eredeztetett törvények között van-e ellentmondás, ami végeredményben a konzisztencia követelményét jelenti. Csakhogy itt is több problémával kell szembenéznünk. A helyzet ugyanis az, hogy az egyéni szabadságjogok bővülése a politikai rendszerek fejlődését éppúgy megalapozták, mint ahogy a politikai rendszerek fejlődése maga után vonta az egyéni szabadságjogok kiteljesedését. Emellett figyelembe kell venni még azt is, hogy míg az egyéni szabadságjogok bővülése egyenesvonalú és növekvő pályán haladt, addig a politikai rendszerek fejlődése szakaszos és ugrásszerű volt. Ez egyebek mellett azt is jelentette, hogy az egyéni szabadságjogok bővülésének a politikai rendszerek főtípusainak létezése alatt is végbe kellett mennie ahhoz, hogy megalapozhassa a politikai rendszerek ugrásszerű változását. Másik oldalról tekintve: a politikai rendszer főtípusok ugrásszerű fejlődése hirtelen megnövelte az egyéni szabadságjogokat. Dicey harmadik jogállami elvére vonatkoztatva mindez pedig azt jelenti, hogy az alkotmánynak is folyamatosan változnia kellett ahhoz, hogy ezt a fejlődést követni tudja. A probléma pedig éppen itt van, hiszen ki mondhatná meg azt, hogy milyen egyéni szabadságjogok megléte és tükröztetése az alkotmányban mutathatja ki azt, hogy egy adott politikai rendszer modell éppen megfelel-e Dicey jogállamiságra vonatkozó elveinek. Magyarán ebben az elvben legalább annyi bizonytalanság mutatható ki, mint az előző kettőben. Az egy mesebeli állapotnak tekinthető, ami ma Magyarországra nézve kötelező jelleggel bír: a Lisszaboni Szerződés határozza meg azt, hogy melyek azok a szabadságjogok, amelyek szerintük megtestesítik a jogállam fogalmát. De ez is csupán a 2009. december 1-jének megfelelő szabadságjogokat tükrözik. A nagy kérdés az, hogy mikor válik szükségszerűvé az, hogy ezen is változtassanak, ha követni akarják a politikai rendszer főtípus és annak konkrét modelljeinek fejlődését...

ITT OLVASHATÓ