Szerző: PuPu
2017.02.04.
Ami szokatlan volt benne, az Gyurcsány hangvétele.
A DK elnöke kemény volt, mint a fagyott kutya lába, egyértelműen fogalmazott, most nem lehetett érezni benn azt, hogy mindenáron fenn akarná tartani a baloldal amúgy egyébként nem létező békéjét, láthatólag besokallt.
Igaza van.
Ha ez a beszéd egy új politika kezdete a DK életében, akkor reményt keltő - bízzunk abban, hogy ezentúl sokkal markánsabb, ütősebb lesz pártja politikája.
Persze ehhez az is kellene, hogy a DK kis idő múlva ne Gyurcsány pártja legyen, hanem - a "Sokak Magyarországa" jelszót házilagos használatra is bevezetve - sokak pártja legyen.
Gyurcsány szólt saját szerepéről, választ adva ezzel Botkának, aki miniszterelnöki ambíciójának születésekor első gőgicséléseivel is már őt ekézte, miközben Orbán látogatásán úgy viselkedett, mint Orbán - Putyin látogatása alkalmával.
Ideje volt tiszta vizet önteni a pohárba, habár azt azért mindenki sejtette, hogy a DK nem fogja alku tárgyaként kezelni pártelnöke személyét, már, ha alkura egyáltalán sor kerül.
Ami a beszédben elhangzott a titokzatos királycsinálóról, az roppant érdekes volt, nagy kár, hogy nevet ugyanúgy nem említett, mint az őszödi kiszivárogtatók esetében, és ez azért jelentősen lerontja a hitelességet és a hatást.
Túl nagy fantázia nem kell ahhoz, hogy kitalálja az ember, hogy ki utálja annyira Orbánt, kinek van a politikai háttérmunkához tehetsége, pénze, sajtóbirodalma, ki az, akinek a támogatása megér annyit, hogy ilyen ügyekben szóba álljanak vele.
Ilyen ember ma talán egy van, Simicskának hívják.
Ő nem szeret reflektorfényben forgolódni, de ezer szálon be van kötve a jobboldalra - és minden jel szerint a baloldalra is, különös tekintettel a szocialista pártra, melynek erős emberei között rendelkezik egy-két jóbaráttal.
Hogy aztán milyen sikerei lennének egy DK nélküli demokrata összefogásnak, arról ne legyenek illúzióink...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.