2017. február 2., csütörtök

HOGYAN VISZONYULJUNK AZ OROSZOKHOZ?

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2017.02.02.



Először is, hadd legyek megértő Putyinnal. Nagyon nehéz és egyre nehezebb lenne Oroszországot - minden adottságával és képtelenségével - versenyképessé tenni a globális világban. Kis leegyszerűsítéssel ezért Putyin úgy döntött, inkább tönkreteszi a világot maga körül. Kicsiben ugyanez játszódott le Orbán agyában is, aki a saját személyes céljait, pszichéjét és tudását nem tudta összekapcsolni az ország felemelésével, ezért - Shakespeare-rel szólva - úgy döntött, gazember lesz.

Senki se higgye, hogy jobban hiszi a mai sódert, mint a húsz évvel ezelőttit – mindössze a mai sóder jobban illik a machiavellizmusához.

Putyin döntése akár érthető is lenne a saját országát illetően, ha éppen a versenyképességgel szemben lehetne más épkézláb stratégia, ami nem egy nép anyagi süllyedésével, háborús szenvedéseivel és további civilizációs lemaradásával járna. De nincs. Ám Oroszország “megreformálásába” már a cároktól Sztálinon át Gorbacsovig mindenkinek beletört a bicskája. Ez egy évszázados projekt lenne, amire érthetően nem vállalkozik egy – főleg nem az adott KGB-s stb. akkulturáción átment – ember. Oroszország objektíve nehéz helyzetben van.

De Magyarország nincs, azt le kell(ett) zülleszteni. Orbán projektje a maga nevében gonoszabb, mint a Putyiné, mert egy olyan országot tesz tönkre, amelynek nyugati affinitása tagadhatatlan, és néhány parlamenti cikluson belül kulturálisan is felzárkóztatható lett volna. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországnak az amerikai vagy a holland síkság mentalitását kellene felvennie az alföldi és a pesti helyett. Nem kívánom magunknak egyiket sem. De Magyarországból lehetne (lehetett volna?) gazdag, és mégis magyar országot csinálni.Ehhez persze civilizált embereket kellett volna a vezetőinkké tenni, amit elmulasztottunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.