Szerző: Magyari Péter
2017.02.15.
Szilárd az utóbbi években dolgozott már minisztériumban, önkormányzatban és vezetett önkormányzati céget is. Bár választott tisztséget sosem viselt, munkája ettől még politikai feladatnak számít. Mostani pozíciójában is jelentős pénzekről dönt.
Régóta beszélgetünk arról, hogy lehetséges-e kikerülni Magyarországon a korrupciót, és mik azok a csapdahelyzetek, amelyek elrontják a politikusokat. Miközben Szilárdnak lesújtó a véleménye sok ügyről, ami az országban történik, azt is állítja, hogy nem lehet csodát várni akkor, ha az ország általános gondolkodása olyan, amilyen. Belülről átélve a folyamatokat látja, hogyan csúsznak félre a dolgok a politikában, és azt állítja, hogy „nem lehet csak fekete és fehér színekkel leírni ezt a világot sem”.
Elmondta, hogy milyen belső harcok, frusztrációk, vágyak és kísértések alakítják a mostani magyar politikusok döntéseit, vagyis hogyan néz ki belülről a politika.
Mindenki csinálja, csak talán észre sem veszi
„Olvasom a feldühödött kommentelőket én is, akik lámpavasra kívánják a politikusokat. És biztos van igazság a kritikákban, de azért megnézném, hogy ezek a kommentelők kérnek-e számlát a mesterembertől. Azt gondolom, hogy a többségük ennek a néhány ezer forintnak sem tud ellenállni. Biztos, hogy nem állnának ellen ezek az emberek a kísértésnek akkor sem, ha a lebukás veszélye ugyanilyen csekély volna, ám az összeg sokezerszerese annak, amit megspórolnak ilyenkor? A mintázat ugyanaz, mint a politikai korrupciónál: az állam rosszul jár, és a közpénzen ketten osztoznak. Ezzel nem a korrupciót mentegetem, hanem jelzem, hogy milyen az ország általános hozzáállása. ”
Szerinte nagyon határozott eltökéltséggel, és a becsvágy visszafogásával lehetséges tisztán működni, de nem ez a könnyebb út. Sőt, „minden reggel a tükör előtt emlékeztetnie kell magát az embernek, hogy miért kezdett bele, hogy mit akar elérni, és milyennek akarta látni magát, amikor erre adta a fejét”.
Még az az egyszerűbb, bár korántsem könnyű helyzet, amikor egy vállalkozó teljes természetességgel felajánl 15 százalékot egy állami megrendelésből, és erre Szilárd azt mondja, hogy „ha tényleg ennyit meg lehet belőle spórolni, akkor ajánlja fel a pénzét jótékony célokra”, pedig valószínűleg sosem buknának le. Hanem akkor lesz még nehezebb az ellenállás, amikor valaki rájön, hogy a sikeres karrierjéhez szükségesek csúszópénzes ügyletek. Akár azért, hogy a lojalitását fejezze ki egy vezető politikus felé, amikor elintézi a főnöknek fontos, ám vitatható feltételekkel megkötött üzletet. Akár pedig azért, hogy a lekötelezettek csapatából fontos háttértámogatókat szerezzen magának, akik később politikai vagy gazdasági segítséget tudnak nyújtani. „A félelem és a mohóság a romlás két forrása” – állítja.
Szilárd előre eldöntötte, hogy nem hajt rá választott tisztségre, nem akar sem polgármester, sem képviselő lenni. Szakértői karriert nézett ki magának, és itt sem nyomul erőből pozíciókra, illetve a tudományos szférában is épít karriert magának:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.