Szerző: PuPu
2017.02.26.
Az új megváltók léte elhanyagolható momentum az ország életében, a lényeg itt az, hogy nem kellett belegyalogolni egy eleve vesztes olimpiai pályázatba, nem kellett viselni ennek presztízsveszteségét, viszont az előkészítésre szánt pénzből le lehetett csippenteni annyit, hogy elégedetten hajthassák álomra fejüket azok, akik a nagyüzemi rablásra specializálódtak.
Könnyes szemmel nézzük a megtért fideszes fiatalt, könnyeinken át elfelejtjük észrevenni, hogy a háttérben már harmadikat fordulnak a kamionok, melyek a lopott pénzt szállítják.
Meghatottan hüppögünk, mikor látjuk, hogy a mozgalom, mely inkább izgalom volt, falujárásra indul Mécs Imre gyerekének ütős szatírájával abban az országban, melyben minden mondatot szó szerint értelmeznek, legalábbis, ha a hatalom érdekei úgy kívánják.
De legalább a szerző észrevenné, hogy hülyére vették, de nem, továbbra is büszkén hirdeti, hogy nem kedveli a parasztokat, nagy kedvet csinálva a vidék népének a csatlakozáshoz.
És ezt nem állítja le sem a szerző édesapja, sem barátaik, akik tán tudtukon kívül, de lelkesen asszisztálnak a Fidesz céljainak eléréséhez, merthogy a Momentum megtette kötelességét, a Momentum mehet, még mielőtt veszélyessé válhatna a hatalomra valamiféle nem tervezett önmozgása.
Így most zavartalanul lehet a liberális értelmiségre mutogatni, a hazaárulókra, akik megakadályozták az Olimpiát, minden magyarok vágyát, nemzeti nagylétünk nagy temetőjévé téve a Stadionok Földjét...
Nem vágyom egy olyan politikai berendezkedésre, melyben egy elvetélt generációs párt ismét degenerációssá válik, jóllehet belátom, hogy az "ifjúság", meg a "fiatal" remek hívószó.
Mégis azt gondolom, hogy egy egészséges társadalomban a politikai döntéshozóknak a társadalom minden szegmenséből és minden korosztályából illik kikerülni, torz az a politika, melyben az időseknek vagy a fiataloknak nincs szava.
Torz, még akkor is, ha homályos tekintetű nagymamák ikszelgetnek boldogan arra a szervezetre, melyben unokáikat vélik felfedezni, miközben nem veszik észre, hogy éppen unokáik jövőjét teszik tönkre meggondolatlan választásukkal.
Abban igaza van Orbán Viktornak, hogy nem azt kell nézni, hogy mit mond, hanem azt, hogy mit tesz - de ez valamennyi politikussal kapcsolatban igaz.
A politika nem csak a közélet, hanem a tömegmanipuláció terepe is, és ebben vannak, akik profik - jelenleg éppen ők vannak hatalmon - és vannak amatőrök, akik észre sem veszik, hogy már megint hülyét csináltak belőlük - ők ma - a beépített trógereket leszámítva - a mai ellenzék.
Személy szerint engem jobban bosszant ez, mint a hatalom hazudozásai, mert hazudni egyoldalúan is lehet, de az ostobaság ilyen minősített eseteihez már mindkét fél közreműködésére is szükség van.
Aki azt gondolja, hogy a fiatalság ellen vagyok, mint begyepesedett vénember, az rettenetesen nagyot téved.
De nem hiszem, hogy nekik kellene helyből meghirdetni a frankót, melyet tisztességben megőszült politikusok nem képesek nekifutásból sem megfogalmazni, mert a játék, melyet ritmikus sportgimnasztikaként ismertek, menet közben ketrecharccá változott, annak minden ódiumával.
Talán el lehetne gondolkodni, hogy a fiatalok számára a politizálás terepe milyen szervezet legyen, milyen feladatokkal, mert nem okvetlen az elméleti munka fekszik számukra legjobban, de a gyakorlati aktivitáshoz a mai ellenzéki pártok nem nagyon adnak terepet.
A választót meg gyanakvásra kell nevelni, mert a szép jelszavak mögött egyre többször van más hátsó szándék.
Érni kell a társadalomnak még sokat, talán a következő száz év is rámegy.
Ami nem is lenne baj, de vajon egyben tartható addig ez az ország?
És ha egyben tartható, a magyarok országa lesz, melyben helye van örménynek, tótnak, svábnak, zsidónak, cigánynak, vagy egy műmagyar, műanyag ország lesz, Európa peremvidékén?
Nagy a tét, nem lenne baj, ha megtanulnánk gyorsan tanulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.