Szerző: Gallai Tamás
2017.02.03.
Most vigyük a kettőt a vásárlóközönség ítélőszéke elé. Aki itt nyerni akar, rendesen viselkedik: a fogyasztók nem szeretik az ijesztő termelőket. Minden joghatósági területen egyhangú döntés születik. Minden üvegnél új eljárás indul. A peres felek önként állnak bíróság elé, érvelnek és bizonyítanak. Pénzükkel a bírák már első fokon jogerősen döntenek. Fellebbezésnek helye nincs. Valaki egyiknek, valaki a másiknak ad igazat. A mai pervesztesből holnap pernyertes lehet. A törvény az élet és a boldogság.
Történt azonban, hogy a Heineken egy másfajta ítélőszék elé vitte versenytársát. Ott azzal vádolta meg, hogy romániai leánycége egyik, Csíkszék román nevéről „Ciuc”-nak elnevezett sörének nevére és megjelenésére kísértetiesen hasonlít a más alakú és színárnyalatú üvegben, más betűtípussal, más nyelven, más szövegiránnyal és elrendezéssel felmatricázott Csíki Sör. Szerintük a süketnek is hallania és a vaknak is látnia kellene, hogy a „Ciuc” (ejtsd: csucs) és a „Csíki Sör” márkanevek annyira rímelnek egymásra, hogy még egy középszerű egynyári popslágerben is ciki volna együtt szerepelniük – tudják, az olyanban, aminek minden sora végén ott horzsol a fogalmazásgátolt szövegíró izzadt „már”-ja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.