VALLOMÁSOK - KEGYETLENSÉG A MAGYAR HATÁRON

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: MIGSZOL
2017.02.24.

...Körülbelül egy hete léptem át a magyar határt, éjfél körül. 30-35-en lehettünk, volt velünk 4-5 kiskorú és 10-15 korombeli vagy idősebb ember is. Első próbálkozásra átjutottunk, és utána még körülbelül 2 órát sétálhattunk. Ekkor megjelent a fejünk fölött egy helikopter világító lámpával, és észrevettek minket. Körülbelül 40 rendőr volt a közelben, köztük nők is. Megpróbáltunk elbújni néhány almafa közé, de megtaláltak. Nem mondtak semmit, csak elkezdtek ütni és rugdosni, anélkül, hogy bármit is kérdeztek volna. Körülbelül fél órán keresztül csak vertek minket. Néha fekete rendőrbotokkal ütöttek, néha rúgtak. Engem hasba rúgtak. Volt köztük egy magas ember, ő ütött minket a legdurvábban. Volt velük 3 vagy 4 kutya is, akiket arra használtak, hogy megijesszenek minket – hol ránk eresztették, hol visszahúzták őket. Arra kényszerítettek minket, hogy levegyük a ruháinkat, és mindenünket átkutatták. A táskáinkból kirugdosták a holminkat. Amikor megpróbáltuk visszavenni a ruháinkat, megrugdostak. Annyira féltünk, hogy inkább otthagytuk a dolgainkat a földön. Aztán egy kisteherautóhoz vittek minket, és a vállunkat és a hátunkat bottal ütlegelve kényszerítettek minket, hogy beszálljunk. Aztán a határra vittek és egyenként megfogtak és kihúztak minket a kocsiból. Közben továbbra is ütöttek és pofoztak minket. Aztán sorba állítottak a határnál és mindannyiunk arcát lefényképezték. 4 vagy 5 embert arra kényszerítettek, hogy olvassanak fel egy szöveget egy papírról, de én nem voltam köztük. A papíron olyasmi volt, hogy “illegálisan léptél be, miért léptél be illegálisan?” Aztán kinyitották a kaput és átrugdostak, vagy átlökdöstek minket a fejünknél fogva. Megérkezett egy szerb rendőrautó.

​Volt már, hogy megkérdezték, hogy megvertek-e a magyarok, de most nem kérdeztek semmit. A horgosi táborba mentünk. Senki nem kérdezett tőlünk semmit. Senki nem kérdezte meg, hogy jól vagyunk-e, vagy hogy megvertek-e minket. Úgy, ahogy voltunk, szakadt ruhában, a szabad ég alatt aludtunk. Attól a pillanattól kezdve, hogy elfogtak, addig a pillanatig, amíg visszatoloncoltak, folyamatosan vertek minket. Napkeltekor értünk vissza Szerbiába. Nem hazudtam neked és nem túloztam el semmit. Fiatal gyerekeket ütöttek meg, fiatal gyerekeket ütöttek meg annyira, hogy sírtak. Ez az igazság. Imádkozunk, hogy Isten mentsen meg minket ebből a bajból. Idejöttünk, és az életünk rosszabb itt, mint otthon volt. Itt még a kutyáknak is jobb dolga van. Soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer így fognak bánni velünk, hogy valaki valaha is ilyen rosszul fog bánni velünk. A kicsi gyerekeinket hagytunk otthon a lehetőségért, hogy az életük egyszer majd jobb legyen, de ehelyett csak a mi életünk lett rosszabb. Hogy is mondhatnám el neked…? Hová mehetnénk? Nem mehetünk tovább, de nem mehetünk vissza sem. Szörnyű helyzetben vagyunk. Senki nem ért meg minket. Senki nem beszéli a nyelvünket.

ITT OLVASHATÓ