2017. március 3., péntek

A 89 FORINTOS LECSÓKOLBÁSZ ORSZÁGA

SZTÁRKLIKK - CEGLÉDI ZOLTÁN BLOGJA
Szerző: Ceglédi Zoltán
2017.03.03.


Óriásplakát terpeszkedik a hipermarketet is rejtő plázával szemben, rajta egy bolthálózat reklámja bujtogat, hogy most vásároljak náluk. Tíz deka lecsókolbászt adnak 89 forintért.

Ilyenkor rohadt nehéz büszkének lenni bármire, irgalmatlanul nehéz nem mások helyett is szégyenkezni.

Minden Egyes Eleme a plakátnak az üvölti, hogy ELRONTOTTUK! Eleve az a termék, ami ott satnyul a plakáton, ugye. Ez a szemétszafaládé, ez a hulladékhurka, ez a furcsán narancssárga, bizonytalan összetételű féregnyúlvány-nyesedék, ez egy kollektív szégyen. A híres magyar gasztronómia, a pompás magyar alapanyagok, mi? Miféle maradék izékből lehet összerakva, ha kilóját 890 forintért legyártották, elszállították a boltba, és még plakátra is tették; ja, és 27% áfát is belekalkuláltak?

A kekeckedők kedvéért: igen, lehet ehető lecsókolbászt csinálni. De nem ennyiből. Száz éve a virsli és a parizer is prémium ételnek számítottak, de akkor azokat még nem takonyból (hivatalos nevén mechanikusan szeparált húspépből) készítették.

Ma viszont esetleg a hulladék lecsókolbásszal (illetve a mögötte álló, tömeges szegénységgel, összetöpörödéssel) is foglalkozhatna a magyar kormány, mielőtt azon hupákol már féltucat miniszter és államtitkár, hogy a nemzetközi mogyorókrém az ugyanolyan kellemes textúrával bír-e Budapesten, mint Nápolyban, meg hogy milyen sört tiltsanak be Hódmezővásárhelyen a romániai sörgyártásra reagálva.

Ugyanis, és ez a másik szégyen, hogy ma egyre többen vannak, akiknek rohadtul mindegy ám, hogy a márkás mogyorókrém meg a csokitábla milyen összetevőkből áll, hiszen se így, se úgy nem érinti, mivel nincs rá pénze...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.