2017. március 19., vasárnap

BÉKESI LÁSZLÓ: KIPUKKADNAK A POPULISTA ÍGÉRETEK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Friss Róbert
2017.03.18.



Rövid távon nagy krízist nem várok, de ez hosszú távra már nem igaz. 2021-ig, amikor lejár az uniós költségvetési ciklus, a magyar „modell” működőképes. Csak egy út marad, az európai integráció elmélyítése, amihez az épeszű országok csatlakozni fognak, mert a globális kihívások globális választ követelnek - mondja lapunknak Békesi László közgazdász, volt pénzügyminiszter.



- Lépjünk túl az Orbán-rendszer leírásán. Megpróbálná globális keretbe helyezni ezt a rendszert, amely kétségtelenül egyfajta – a történelemből már ismert – válaszkísérlet, modell a kapitalizmus mai bajaira?

- Vázlatosan induljunk ki abból a társadalmi-gazdasági formációból, amelynek ma is ezer változata van, amit kapitalizmusnak hívnak, és aminek csúcsteljesítménye a XX. század második felének nyugat-európai jóléti állama. A második világháború után viharos gyorsasággal fejlődő jóléti állam létrejöttének két feltétele volt. Egyrészt a keret, a politikai rendszer, a plurális, többpárti demokrácián alapuló parlamentarizmus. Másrészt a világgazdaság felgyorsult fejlődése, aminek megvannak a technikai, a hálózati és az elosztási elemei is. Technika elem az informatika gyors fejlődése, az a negyedik, posztindusztriális fejlődési lánc, amely lerövidíti az információk terjedésének idejét, de lerövidíti a fizikai távolságokat is. Általában beszélhetünk a hálózatok nemzeti határokat átlépő integrációjáról, amelyben vannak formális, politikailag is rögzített keretek, mint amilyen maga az Európai Unió, és vannak lazább, kifejezetten gazdasági területeket felölelő integrációk. Ezek kezdetben csak a kereskedelem felgyorsulásával, dinamizálásával jártak együtt, később mind inkább globális hálózatokká alakultak át. A gazdasági globalizáció kézen fogva járt a parlamentáris demokráciával, az abban kialakult politikai intézményi és jogi struktúrával, amely megengedi, hogy az erőforrások mindegyike – munkaerő, tőke, áruk, szolgáltatások - átlépje a nemzeti kereteket. Ez a fajta globalizáció hihetetlenül gyors, a történelemben soha nem tapasztalt gazdasági fejlődést teremtett. Lényegében földrajzi és nemzetállami korlátok nélkül tette lehetővé a klasszikus haszonelvű gazdaságpolitika megvalósulását, amelyben mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, azt és ott termel, ahol a legolcsóbban tudja előállítani. A komparatív előnyök nem maradtak meg a zárt nemzethatárok közé szorított gazdaság keretein belül, hanem kiléptek a világba. Ez azt jelenti, hogy a technikai fejlődés, a költségeknek ez a fajta racionalizálása, átfogó termelési, elosztási, szolgáltatási láncokat hozott létre. Ezt követte a pénzügyi világ is, hiszen globális láncokat csak liberalizált pénzügy hálózat tud finanszírozni. Mindez oda vezetett, hogy embermilliárdoknak a helyzete javult az utóbbi harminc évben. Ezt látjuk Délkelet-Ázsia nagy országaiban, Kínában, Indiában, a feltörekvő ázsiai kistigriseknél, de Dél-Amerikában, Argentínában, Brazíliában is. Különböző rendszerekben, eltérő dinamikával, de kitörtek az éhínségnek, a reménytelenségnek, a kilátástalanságnak a szorításából és váltak a világ jövő gazdasági fejlődését befolyásoló, akár meghatározó tényezőjévé.

- A globalizálódás egyben létrehozta a gazdagság és a szegénység közötti mérhetetlen szakadékot is.

- Igen, ugyanez a fejlődési tendencia képtelen arra, hogy a szélsőséges hatásoktól megmentse a társadalmakat. Három dolgot említenék, hogy valójában mennyire sérülékeny ez a modern világ és gazdaság. A klasszikus európai jóléti államokban - az angolszáz modell más, mint ahogyan a dél-amerikai is -, sajátos folyamat megy végbe. Kialakult a globális gazdasági fejlődés, erre ráépült egy elosztási rendszer, amely erős védőhálót teremtett mindenfajta leszakadással szemben. Ez volt a társadalmi béke megőrzésének garanciája is. De egy ilyen rendszernek a működtetése azzal jár, hogy a jövedelmek jelentős részét el kell vonni a szereplőktől - a lakosságtól és a vállalkozásoktól - és újra kell osztani.Tehát magas az adók, magas az újraelosztás mértéke. Ez mindaddig nem érdekes, amíg a globális gazdasági versenyben a szereplők nem áldozzák fel a máshol fellelhető többletforrásokért a nemzetállami társadalmi békét. A vállalkozások azonban egyre inkább keresik a világban azokat a területeket, ahol olcsó forrásokra lelnek, vagy például a magas adóterhektől megszabadulhatnak. Így feszültség alakul ki a gazdasági hatékonyság és a társadalmi béke fenntartásához szükséges költségek, a jóléti állam között. Ezért épülnek le iparágak és szolgáltatások, ezért lassul le a gazdasági növekedés Európában, szemben Ázsiával, Dél-Amerikával. Ezt nevezik ma a jóléti állam válságának. Ugyanakkor az ellentét a gazdasági hatékonyság és a jóléti állam között megnöveli a jövedelem és vagyonkülönbségeket, kiélezi a társadalmi feszültségeket. A hagyományos politikai berendezkedés nem talál válaszokat, hiszen a hatékonyság követelménye globális, mindenkire érvényes, mert a leghatékonyabb termelés tud a leggyorsabban fejlődni, az szerzi meg a piacokat, a vásárlókat, az termel óriási profitokat. Viszont ahhoz, hogy a társadalmi szélsőségek ne alakuljanak ki, vagy kezelhetőek legyenek, nincsenek meg a politikai, társadalmi keretek. Ugyanis a globális világgazdaság és a nemzetállamok állnak egymással szemben. Ahhoz, hogy a szélsőséges viszonyok kezelhetőek legyenek a világ társadalmi berendezkedésének is illeszkednie kellene a globális gazdasághoz. De nem: nemzetállamok vannak, azok keretei között pedig lehetetlen globális szabályozást csinálni. A társadalmak kettészakadása, az óriási különbségek pedig magát a fejlődést is fékezik...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.