2017. március 5., vasárnap

ELÉG ÁLSZENT ÉS ÖNZŐ DOLOG MINDENEN FELHÁBORODNI

444.HU
Szerző: Rényi Pál Dániel
2017.03.04.


Amikor emberek nyilvánosan felháborodnak (mondjuk lázasan kommentelnek vagy ismerőseiknek jajveszékelnek) olyan igazságtalanságok miatt, amelyek egyébként személyesen nem érintik őket, azt többnyire nem azért teszik, mert a világ egy picit megint rosszabb hely lett, és mindannyian önzetlenül azt szeretnénk, hogy a világban virágozzék a jó.

Egy nemrég publikált amerikai szociálpszichológiai kutatás szerint az ilyen felháborodás mögött többnyire önző motivációk állnak: egyszerűen csak kevésbé akarjuk magunkat felelősnek, bűnösnek érezni az általunk vagy közösségeink által elkövetett igazságtalanságok miatt - írja a Reason.

Ha háborús képeket lapozgatva felháborodunk azon, ami Moszulban zajlik ezekben a hónapokban, morálisan elítéljük és megvetjük a háborúzó feleket, azt többnyire nem önzetlen együttérzésből tesszük, hanem azért, hogy egy kicsit jobb embernek érezzük magunkat.

A nyilvános felháborodás általában azt a célt szolgálja, hogy megerősítsük csoportidentitásunkat, és ezáltal értékesebbnek tartsuk magunkat.

Zachary Rothschild, a Bowdoin College, és Lucas Keefer, a Southern Mississippi egyetemének pszichológiaprofesszorai a bűntudat eredetének vizsgálatával jutott erre a következtetésre. A bűntudat az egyik legintenzívebb és az leginkább fenyegető érzés, abban az értelemben mindenképp, hogy az ember nagyon sok trükköt bevet elkerülése, eltemetése, elhessegetése érdekében.

A bűntudat azért alattomos dolog, mert az ember alapvető moralitását kérdőjelezi meg: azt vonja kétségbe, hogy érdemes ember vagyok-e egyáltalán. A kutatások azt mutatják, ha bűntudat érzése fenyeget, arra gyakran nem a tetteink vagy hozzáállásunk megváltoztatásával reagálunk, hanem egy tőlünk független kérdésben kezdünk nyilvános moralizálásba, hogy ezzel megerősítsük emberi tartásunkat. Vagy legalábbis annak az érzetét.

Rotschild és Keefer öt különböző kutatást folytattak le, hogy igazolják ezt az állítást. A tudósok megpróbálták bemutatni a kapcsolatot düh, empátia, egyéni illetve közösségi bűntudat, önértékelés és a morális felháborodás kifejezése között.

Minden tanulmányhoz amerikai válaszadók új csoportját választották ki, akiket kitalált és túlzó állításokkal szembesítettek. Az egyik írás a fejlődő országokban zajló kizsákmányolással, a másik a klímaváltozással kapcsolatban állított nagyot. A klímás csoport fele arról kellett olvasson részletesen, hogy ha az emberi faktort vizsgáljuk, a globális felmelegedés szinte kizárólag az amerikai fogyasztóknak "köszönhető", a másik fele viszont azt kapta meg, hogy a kínaiak a felelősek.

A kizsákmányolós csoport egyik felében arra emlékeztették a résztvevőket, hogy a legkülönbözőbb formában ők is folyamatosan hozzájárulnak a gyerekmunka, a fekete munka és a rabszolgatartó ázsiai ruhagyárak fenntartásához, a többieket pedig azzal szembesítették, milyen elkeserítőek az állapotok például az Apple gyáraiban, ahol a cég képtelen (vagy nem hajlandó) felszámolni az áldatlan állapotokat.

A résztvevőknek kérdőíveket kellett kitölteniük és különböző gyakorlatokat végeztettek velük, hogy megtudakolják személyes meggyőződésüket az egyes kérdéskörökkel kapcsolatban. Kikérdezték tőlük azt is, éreznek-e akár személyes vagy kollektív bűntudatot, mennyire "dühösek" azokra a nemzetközi vállalatokra, amelyek kizsákmányolják az embereket vagy tönkreteszik a környezetet, illetve szerintük hogyan kellene megbüntetni őket. A válaszok alapján öt érdekes megállapításra jutottak:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.