- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.02.28.
Gyerek1: Én vagyok a migráns.
Gyerek2: Én a rendőr.
Felnőtt: Hova kíséred a migránst?
Gyerek2: Börtönbe.
Felnőtt: Valamit mondotok-e magatokról?
Gyerek1: Igen. Szíriából jöttem, nagy utat megtettem, ha befogadnak, én jól megfizetem. Úgy hallottam, erre székely népek laknak, vendégszeretők ők s könnyen szállást adnak.
Felnőtt: Na, erre mit szól a rendőr?
Gyerek2: Rendőr vagyok a javából, szólj csak nekem ha bárhol tolvajt látsz vagy migránsot, elkapom én, meglátod. Az éjjel is dolgoztam, egy migránsot elkaptam, fegyverét elkoboztam, s szinte meg es pofoztam. (…) csoda hogy meg nem fulladt. Ilyen bolond világot, hát aztán még ki látott? No, de gondolom ezér’ a főnököm megdicsér. S hátha még az es lehet, fizetésemen emel.
Gyerek1: Mi vagyunk a migránsok, a tévébe a sztárok. Újságba’ es ottvagyunk, Merkelnek bébokszolunk.
Gyerek2: Mi ez a csúnya beszéd, te szemtelen fehérnép? Nem szégyelled magadat? Fogd bé hát a szájadat.
Gyerek1: Nem megyünk mi Németbe’, mert a mocsok Merkelke a sok jót megígérte, de nem teljesítette.
Gyerek2: Hát ez nem ért magyarul, talán mondjam arabul. Fogja már bé a száját, s szedje gyorsan a lábát.
Gyerek1: Kérem, jó rendőr uram, engedd szabadon utam, mert az egész családom itt bujkál a határon.
Gyerek2: Egyáltalán nem lehet, gyorsan börtönbe veled. Én becsületes vagyok, az államnak dolgozok.
Gyerek1: Mit szól az euróhoz? Beszéljük meg ezt itt most. Engedjen el bennünket, s mehet nyaralni egyet.
Gyerek2: Jól van akkor, menjenek, csak menjenek el innen. Ennyi euróér’ ki bolond ne engedné?
Ez itt nem más, mint aminek sejteni lehet: egy zenés-verses kiselőadás, a főszerepben két általános iskolás kisdiákkal, akik a farsangi mulatságra készültek ezzel a remekművel. Bevallom, mióta elindítottuk az oldalt, nem volt még egyetlen olyan téma sem (bár jut minden napra számolatlanul), ami ennyire megviselt volna.
A 3 perces, kínrímektől üvöltő keserves videót rejtélyes okoknál fogva nem sikerült beágyaznom – IDE kattintva megtekinthető, mindenkinek ajánlom, vegyen annyi erőt magán, hogy megnézze -, de a leiratát mindenképpen fontosnak tartottam megörökíteni. Az, hogy örökérvényű tanulságokat hordoz, nem kifejezés arra, amit itt láthatunk. Az kevés, hogy a hideg kirázott ettől a soha véget érni nem akaró 3 perctől, hogy a szörnyű és borzasztó jelzők kivételével semmi értelmeset nem tudtam gondolni erről. Pedig fontos, hogy gondolkodjunk erről és helyezzük kontextusba ezt a migránsos gyalázatot.
Történt mindez Romániában, Székelyföldön, Hargita megyében, a Székelyudvarhelytől 11 km-re fekvő Oroszhegy nevű, egy kicsivel több, mint 1800 lelket számláló faluban. A földrajzi elhelyezés tisztázása azért fontos, mert Erdélyben és különösképpen Székelyföldön nincs élő ember, aki találkozott volna migránssal. De olyan se sűrűn van, aki a román rendőrséget pozitív jelzők kíséretében tartja számon, és büszke lenne arra, hogy a román államot szolgálja. Itt és most ez is megtörtént, nem repedtek darabokra a tudatok: magasztos percek voltak ezek a jelenlévő, harsányan nyerítő felnőtteknek.
Történelmi pillanata ez az emberiség erkölcsi, intellektuális pusztulásának, amelynek – ebben a huzatos és butaságtól bűzös Kárpát-medencében – az Orbán Viktor nevével fémjelzett magyar kormány minden emberi jóérzést, racionalitást pofán rúgó idegengyűlölő kampánya teremtett keretet. Az első gyümölcsöket le lehet szüretelni, jó étvágyat kívánok magunknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.