2017. március 8., szerda

NŐNAPI FELKELÉS: SZÁZ ÉVE BUKTATTÁK MEG AZ OROSZ MONARCHIÁT A MUNKÁSNŐK

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Pósfai Orsi
2017.03.08.


A nőnapi rózsáknak, köszöntéseknek és iskolai ünnepségeknek vajmi kevés köze van a nemzetközi nőnap forradalmi és szocialista gyökereihez, melyet a század elejétől egészen 1977-ig, amikor az ENSZ hivatalos ünneppé tette, szinte kizárólag szocialista országokban ünnepeltek. Ma, 2017. március 8-án azonban ezek a forradalmi gyökerek újra előtérbe kerültek egy nemzetközileg meghirdetett női sztrájkkal, méltó megemlékezésként szolgálva a 100 évvel ezelőtti eseményekhez.

1917. február 23-án (a Gergely-naptár szerint március 8-án) ugyanis az oroszországi Szentpéterváron sokezer nő vonult az utcára kenyeret és békét követelve, ezzel kirobbantva a februári forradalmat, melynek egyenes következménye volt az utolsó orosz cár lemondása, az októberi szocialista forradalom kitörése és a Szovjetunió megalakulása.

"Az az igazság, hogy a februári forradalom alulról indult, legyőzve saját forradalmi szervezetei ellenállását, a proletariátus legelnyomottabb és legkihasználtabb rétegének, a női textilmunkásoknak, köztük minden bizonnyal a katonafeleségeknek önálló kezdeményezését követően. A hosszú kenyérsorok adták meg az utolsó löketet. Körülbelül 90 000 munkás, nők és férfiak sztrájkoltak aznap. [...] Nők tömege rajzott a Duma épületéhez, kenyeret követelve. Nagyjából olyan volt, mintha egy hím kecskétől követeltek volna tejet. A város több pontján vörös lobogók bukkantak fel, felirataik azt mutatták, hogy a munkások kenyeret akartak, de autokráciát és háborút nem. A nőnap sikeresen telt, lelkesedéssel és áldozatok nélkül. De amit magában rejtett, azt az este érkeztével még senki sem gondolta volna" – írja Lev Trockij Az orosz forradalom történetében.

Az 1917-es nőnap idején még javában zajlott az első világháború. Oroszországban egy különösen kegyetlen tél után dúlt az élelmiszerhiány, miközben, ahogy mindenütt máshol is Európában, nők töltötték be a férfiak által üresen hagyott állásokat. Annak ellenére, hogy ugyanazt a munkát végezték, mint férfi társaik, a nők kevesebb pénzért és jóval kevesebb megbecsülésért voltak kénytelenek ezt tenni, miközben a házimunka és gyereknevelés gondjai továbbra is az ő vállukat nyomták.

Megterhelő műszakok után órákat álltak sorba kenyérért, és március elején elkezdett terjedni a hír, hogy élelmiszerjegyeket fognak bevezetni. A hír hatására kitört a pánik, március negyedikén zavargások indultak a fővárosban, több pékséget kiraboltak. Az általános hangulatot figyelembe véve a legtöbb politikai szervezet, köztük a bolsevikok is azt tanácsolták a női munkásoknak és szakszervezeti tagoknak, hogy ezúttal ne szervezzenek semmilyen megmozdulást a nemzetközi nőnapra – tartottak a fegyveres erők megtorlásától.

Ennek ellenére március nyolcadikán reggel a Viborg negyed textilgyárainak munkásnői sztrájkba kezdtek. Több ezren átvonultak a fémművekhez, ahol felszólították a férfiakat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A Nobel Gépészet egyik munkása így emlékezett vissza az eseményre: "Női hangokat hallottunk a részlegünk ablakai alatti utcáról: "Le a magas árakkal! Le az éhséggel! Kenyeret a dolgozóknak!" Én és több másik elvtárs az ablakokhoz rohantunk... Militáns hangulatban lévő munkásnők tömege töltötte be az utcát. Akik megláttak minket, integetni kezdtek, és azt kiabálták, "Gyertek ki! Hagyjátok abba a munkát!" Hógolyók repültek az ablakoknak. Úgy döntöttünk, csatlakozunk a tüntetéshez."...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.