Szerző: Szabóné Erdős Gyöngyi
2017.03.06.
Amire egy házaspár beáll a sorba, általában jól átgondolt elképzelésük van arról, hogy ők milyen gyermekre vágynak. Előzetes nézeteiket csiszolgatja az örökbefogadási tanácsadó a tájékoztatásaival, a vele való beszélgetésekkel, a bejelentkezéskor kitöltött nyomtatványokkal, és a pszichológussal az örökbefogadás előtti tanácsadás során és az alkalmassági vizsgálatnál tovább körvonalazódhat a kép. Az ezeket követő felkészítő tanfolyam is sokaknak segít tisztázni a még homályos pontokat. Nálunk jellemzően a kisebb egészségi problémák elfogadása, illetve a kicsit szélesebb korhatár megjelölése változhat ilyenkor. A várakozási idő nagyon eltérő lehet megyénként, területenként és a bejelentkezők megfogalmazott és rögzített igényeitől függően is. Nyílván az egészséges, jól fejlett, rózsás bőrű újszülöttekre várakozók sora a leghosszabb és a leglassabban haladó. A másik véglet az, hogy nagyon kevesen várnak hat évnél idősebb, mozgássérült, súlyos testi betegséggel küzdő, vagy fejlődésében látványosan visszamaradt gyermekre.
Aztán ahogy telik múlik az idő, elmegy egy év, kettő, három a sorban toporgással, anélkül, hogy úgy éreznék, végre valóban közelebb jutottak az áhított célhoz, az eredeti meggyőződések néhány párnál elkezdenek fellazulni. Szerettek volna egy kislányt, de már egy fiúnak is nagyon tudnának örülni, csak lenne végre. Maximum két évesre gondoltak, de már nem bánnák, ha három lenne sem. Roma származású gyermek befogadása elől határozottan elzárkóztak, de most úgy érzik a gyermek származása nem olyan fontos, amennyiben rögtön ránézésre nem nyilvánvaló...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.