Szerző: Andrew_s
2017.03.27.
A portugáliai focikiküldöttek díszes vizsgálatáról sokan elmondták a véleményüket. Újat mondani nem is nagyon lehet. Azok, akik a "Cristiano homoszexuál!", illetve az "Utálunk szar Románia" rigmusok alatt vonultak, magukról állították ki a szegénységi bizonyítványt. A szellemit mindenképpen. Mert különben nem lehetnek olyan nagyon szegények. Talán elkeseredettek sem.
Ellentétben azzal, amit Föld S. Péter vélelmezett „Portugál” című publicisztikájában. Mert az kétségtelen, hogy számosak lehetnek elkeseredve Magyarországon. Olyanok is, akik látástól vakulásig dolgoznak. S az említett írás ezen kitételével nem is nagyon lehet vitatkozni. Mármint akkor, ha az ember nem csak a kormányhivatalok kommunikációjában szereplő, nem egy esetben kozmetikázott statisztikákra hagyatkozik. De a zsákfalvak, a városok újra kialakuló szegénynegyedei lakóival ellentétben azok, akik megengedhették maguknak a portugál.magyar mérkőzés megközelítését, aligha a nyomorból szöktek oda egy kis ordibálásra. Mármint akkor, ha nem tételezzük fel: az utaztatásuk mások támogatásával valósult meg. Mert az utóbbi esetben az is nyilvánvalónak tűnne, hogy Magyarországon van egy olyan fizetőképes érdekkör, amelynek bármekkora befektetés megéri ezt a lisszaboni felvonulást. Útiköltséggel, ellátással, és talán napidíjjal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.