2017. április 26., szerda

ÁPRILIS 26.: ROBBANÁS A CSERNOBILI ERŐMŰBEN

HELSINKI FIGYELŐ BLOG
Szerző: presshelsinki
2017.04.26.


„A totalitárius társadalom az egész modern civilizáció görbe tükre” – mondta Václav Havel. Van benne valami. Ahogyan abban is, hogy a totalitárius állam minden államok görbe tükre. A csernobili katasztrófa pedig a totális államot, jelesül a szovjet államot leplezte le, mint utóbb kiderült, visszavonhatatlanul. Még a demokratikus gondolkodású emberek közt is hódít az a nézet, hogy ugyan a totalitárius államok valóban ellenségei a szabadságnak, így az embereknek, és a zárt társadalmak „nyomasztóak” a polgároknak, de azért a diktatúrák bizonyos válsághelyzetekben, ilyenek a háborúk vagy a természeti, ipari katasztrófák, mégiscsak jobban teljesítenek. Csernobil ezzel az illúzióval is leszámolt.

A csernobili előtt atomkatasztrófa több is történt már a Szovjetunióban. Csak persze egyiket sem ismerték el. Az uráli titkos kutatóintézetben, a Cseljabinszk-40-ben például 1957-ben robbant fel egy sugárzó anyaggal teli tartály. 76 millió köbméter radioaktív hulladék ömlött az Urál vízgyűjtő rendszerébe. Tízezer ember kellett kitelepíteni. A cseljabinszki reaktort kényszermunkások építették Sztálin idejében.

Hasonlóan ember okozta ökológiai katasztrófa volt például a Bajkál-tó szennyezése, az Aral-tó tönkretétele vagy a „kiselejtezett” atom-tengeralattjárók elsüllyesztése az Északi- és a Barents-tengereken is. Ezek és mások – emlékeztet rá Tony Judt történész – „mind a közömbösség, a hozzá nem értő vezetés és a természeti erőforrások »tarvágás« jellegű szovjet kiuzsorázása közvetlen következményei. A titkolódzás kultúrájában fogantak.”

A szovjet reaktorok problémáit jól ismerte a kevés bennfentes. A KGB jelentései 1982-ben és 1984-ben is figyelmeztettek mások mellett az ukrajnai Csernobil 4-es reaktor súlyos hiányosságaira. Mivel azonban titokban tartották őket, vita sem folyt a szükséges teendőkről, a döntéshozók magukra maradtak, és minden ment tovább egész az 1986. április 26. 1 óra 23 perces robbanásáig. Sőt, azon túl is. Moszkva csak négy teljes nap után adott ki egy kétmondatos közleményt az „üzemzavarról”. A katasztrófát azonban nem lehetett eltitkolni. Gorbacsov főtitkár két héttel később kénytelen volt részben elismerni a történteket, és – példátlan módon – külföldi segítséget és szakértőket kérni. A szovjet állampolgárok számára is világossá lett: a kontárkodás, hazudozás és cinizmus nem a szovjet értékrend eltorzítása volt, hanem ennek az eleve torz értékrendnek a szükségszerű, katasztrofális következménye...

3 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.