GYURCSÁNY CSAPDÁBAN

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.04.21.

Tulajdonképpen érthető, hogy ha egy párt, mely azt a képet akarja magáról mutatni, hogy győzelemre törekszik, akkor - ha már minden ésszerű dolgot megpróbált ennek érdekében megtenni - megpróbálkozik egy-két ésszerűtlennel is, mint amilyen például a választási bojkott ötlete.
Az elképzelés nem mai, alá van támogatva ideológiailag is - nem szabad a parlamenti részvétellel legitimálni a diktatúrát - ennek ellenére naiv és kivitelezhetetlen.
Ha a legutóbbi választáson Orbán tudott egy szakajtóravaló kamupártot indítani, akkor neki csak kényelmesebb felállást jelentene, ha ellenzéke színtisztán kamupártokból állna.
Ezzel az utolsó, még használható kommunikációs teret is Orbán ölébe hajítaná a demokratikus oldal.
Ez még akkor sem lenne okos dolog, ha Gyurcsány elképzelésének megfelelően ebbe a kísérletbe a „Jobbiktól a Momentumig” mindenki beszáll, és aztán a „mai tüntetések hullámán” egy átfogó, Orbánnal szembeni népmozgalmat szerveznek.
Nem akarom én a libát tojást tojni tanítani, de az azért biztos, hogy negatív programmal - ne tegyünk valamit - az adófizetést kivéve rohadt nehéz embereket mozgósítani, a fiatalokat meg egyáltalán nem is lehet.

A magukat demokratikusnak mondó pártok természetesen élből elutasították a kezdeményezést, amelynek én egyetlen pozitívumát azért találtam - úgy látszik, hogy Gyurcsány felismerte, hogy a Jobbik nélkül nincs ma sok esély Orbán világgákergetésére.
Nem azért, mert Orbán annyira jó, hanem azért, mert az emberek ma is mindent elhisznek, amit a média az orruk alá tol.
Így elhiszik, hogy az ország erős, a gazdaság jól teljesít és a migráncsok Julcsa néni kissé molyrágta muffjára ácsingóznak, miközben elveszik előle a munkát is, továbbá rákényszerítik a csadort, ami nem egy praktikus viselet a malacka etetésénél...
A politikai verseny ma kommunikációs küzdelmet jelent - aki eléri, hogy hisznek neki, az győz, és a győztes visz mindent.
A magyar sors különös tragédiája, hogy az elmúlt negyedszázadban egyetlen magyar politikus volt csak, aki megpróbált - legalább zárt körben, a sajátjai között - őszintén és köntörfalazás, meg egyrészt-másrészt nélkül beszélni, na, arról az egyről azt hiszi a nép, hogy hazudós, míg azt, akinek az utolsó tizenöt évben egy őszinte szava vagy tette nem volt, azt igazmondónak tartja. Ami érdekes, az a pártok elutasító magatartásának indoklása:

ITT OLVASHATÓ