2017. április 19., szerda

MIT MŰVELTEK A GYEREKEINKKEL?!

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
- VENDÉG
Szerző: H. Andrea
2017.04.19.


Ezt a posztot tulajdonképpen hónapok óta írom. Gyűjtögetem hozzá a cikkeket, formálom a mondanivalómat, és egyre nagyobb a felháborodásom. Ahogy telnek a hónapok, úgy egyre több és több a téma, egyre ijesztőbb, egyre félelmetesebb a kép, ami kirajzolódik, és amit korábban csak botránynak, és elképesztőnek neveztem, az mára egy vegytiszta, tudatos szándékosságon alapuló ördögi mesterterv képét mutatja. Ilyenformán nem engedhetem meg a továbbiakban, hogy csak magamban füstölögjek a dolgon, hanem be kell fejeznem, és közre kell adnom a gondolataimat ezzel az egésszel kapcsolatban, mert nem tudok másképpen elszámolni saját magammal. A velük ellentétben nekem nagyon is létező lelkiismeretemmel. Semelyik részével. Leginkább az apaival nyilván, de a gondolkodó emberével, a magyar állampolgáréval, a felelős választóéval sem.

Én egész egyszerűen úgy látom, és úgy gondolom, hogy megtámadták a gyerekeinket.

Mielőtt kifejteném, ide kívánkozik belőlem az a gondolat, amelyet az utóbbi években tőlük hallok állandóan: hogy legyen vége az álszent politikai korrektségnek, a libsi kamu píszínek gúnyolt píszínek. Hogy lehessen végre kimondani a kemény igazságot. Hogy ne kelljen enyhítő frázisok közé beszúrni a gondolatokat, hogy a „gondolatrendőrség” ne legyen gondolatnáci, ugye, ahogy éppen ők mondják. Valójában tőlük két dolgot jelent – ne tévedjünk, ne értsük őket félre – a) hogy bármilyen antidemokratikus, kirekesztő, ordenáré, vagy diktatorikus mondanivaló mostantól legyen oké (nem lesz soha), és b) hogy ők mondhassák meg, ki és mit mondhat, melyik és milyen vélemény érvényes, és melyik ab ovo érvénytelen. Mielőtt kiábrándul az olvasó, ez az egész poszt, sőt egész blog úgy, ahogy van, nyilván érvénytelen.

Hát legyen, uraim. Akkor mondjuk ki a kőkemény valóságot, állok elébe. Legyen az, hogy a nettó igazságokkal kezdünk, azaz a tények hadd maradjanak tények. Én tudom, hogy mostanában újra hatalmas divat meggörbíteni a valóságot, meg eltakarni mammutmédiával, totális lefedettséggel, álhírterjesztő portálokkal, nincsenek illúzióim, hatalmas hatalmak hatalmas elnökök megválasztását is hekkelik, már mérne hekkelné a valóságot egy érdektelen pici ország pici, de teljhatalmú hatalma, aki a hatalma hatalmához erősebben ragaszkodik, mint az demokratikus körülmények között elképzelhető lenne.

Ettől még a tények makacs dolgok, tisztelettel. Márpedig azok azt mesélik nekünk, hogy megtámadtátok Magyarország gyermekeit. És ez, polgártársak, nem játék és móka-kacagás, hanem a rögvalóság. A gyereknevelés az egyén és a társadalom szintjén ugyanis nem a játék része. Nem olyan területe az életünknek, mint a fejlesztési pénzek, vagy a médiatörvény, vagy egyáltalán a napi politika. A gyerekek nem eszközei a mocskos parlamenti szürreál-nyomornak. Őket nem használod így-úgy. Ők a gyerekeink. A gyerekemért pedig elsétálok Firenzéig és vissza, a gyerekért nekimegyek bárminek és bárkinek. A gyerekek nem a jövőbeli szavazóid, vagy a tébolyult ötleteid kísérleti terepasztalai. Nem érdekel, hogy szerinted hány lakatost kell erőszakkal kiképezni, és úgy kiképezni, hogy a gimnáziumi férőhelyek számát csökkented. Nem érdekel, melyik nagyhatalmi játszma része az egyházi iskolák kitömése, más egyházi, alapítványi, vagy bármilyen iskolatípus kinyírása, mert szerinted az nem kell. Nem érdekel, hogy milyen botrányosan beteg, ostoba vagy gonosz akcióterv része a cigány gyerekek szegregálása, vagy a Pető-intézet tanárainak megalázása, ellehetetlenítése. Leszarom magasról, hogy melyik eszeveszett gátlástalan elme találta ki, hogy a CEU ellenség.

Ezek a gyerekeink, érted?

A gyerekeink, akikért dolgozunk, kelünk és fekszünk. Akikért indulunk, akiket jó embernek nevelünk. Akikért áldozunk, akikkel feltöltjük az életünk akksiját, és megyünk tovább. A gyerekeink. Normális vagy te? Eszeden vagy te? A maradék eszed is elment, végleg? A gyerekeinkkel senki sem szórakozik. Az nem egy mérlegre tehető súly. Hanem a vérem. A VÉREM. Nem kirakatáru. Leveszed róla a kezedet. Nem mondom többet. Le. Veszed. Róla. A. Mocskos. Kezedet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.