2017. április 18., kedd

TASKENTI PARA

HUPPA BLOG
Szerző: Széky János
2017.04.17.


Putyin alig várta, hogy a szerdai, jeges hangulatú tárgyalás után Rex Tillerson amerikai külügyminiszter hazarepüljön Moszkvából. Másnap kilenc orosz ellenzékit vettek őrizetbe „Nahodkától Szamaráig”, házkutatások voltak, és elvitték a Vörös térről azt a csoportot is, amelyik, nyilvánvalóan lázító szándékkal, felolvasta – az Orosz Föderáció alkotmányát.

A jelt maga Putyin adta meg, akitől előző nap a nagyközönség nyilatkozatot hallhatott a MIR televízióban. Az elnök kifejtette, hogy „mi” – vagyis Oroszország és az ODKB, vagyis a Taskenti Paktum, a Varsói Szerződés szűkebb, posztszovjet utódszervezete – „nem engedhetjük meg a színes forradalmakat”.

Hogy miért kellett riadót fújnia? Kik fenyegetik színes forradalommal azt, ami Moszkvának megmaradt a hű Szovjetunióból?

Az orosz elnök aggodalmát indokolhatják a közelmúlt minszki és moszkvai tüntetései. Bár utóbbiakról értő elemző mutatta ki, hogy eleve nem Putyin-ellenesek, és nincs meg bennük egy színes forradalom lehetősége. Az előbbieket pedig éppen az okozta, hogy Oroszországnak már nincs elég pénze a Lukasenka-rezsim finanszírozására, és ezért a minszki kormány ott sarcol, ahol tud, a legcsekélyebb igazságérzet és társadalmi érzékenység nélkül.

De magyarázhatja az idegességet (ezenkívül) más is. Ugyanabban az interjúban, ismétlem, április 12-én Putyin a következőt mondja némiképp homályosan: „Ismerünk különböző elméleteket, amelyek a világ egyes térségeiben érvényesülnek, és ezekben a térségekben súlyos destabilizációhoz vezettek. Természetesen semmi ilyet nem szabad megengedni”. Hasonló szellemben nyilatkozott korábban a MIR-nek Lukasenka belarusz, Nazarbajev kazah és Atambajev kirgiz elnök.

Ezek a politikusok tehát valami olyan „megvalósuló elmélettől” tartanak, ami a Taskenti Paktumon kívülről fenyegeti országaik rendjét. Micsoda volna ez?

Amint a Közép-európai Egyetem becsukatásának lehetséges indokai között mondtuk, a hallgatók között sokan a posztszovjet övezetből jönnek, és oda térnek haza: „Oroszországból 52, Ukrajnából 44, Grúziából 22, Kazahsztánból 21, Kirgizisztánból 23”. Az elmélet az lehet, amit ezekben az országokban „liberalizmusnak” hisznek és hívnak – lásd Alekszandr Dugin A negyedik politikai elmélet című, némely körökben bibliaként forgatott könyvét, ahol a négy közül ez a végnapjait élő harmadik.

Hogy egy Taskenti Paktumon kívüli ország politikusát idézzem: „A Soros-birodalom álciviljeit azért tartják fenn, hogy a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött. Ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani, és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani” (Németh Szilárd Fidesz-alelnök, 2017. január 10.) A veszélyforrás tehát az Orbán- és az Atambajev-kormányzat számára egyformán a „Soros-birodalom” – mint egyszerre a „globális nagytőke” legfőbb megtestesítője és a szélsőbalos „politikai korrektség” legfőbb terjesztője –, amely „álcivileket” tart fenn színes forradalmak kirobbantása céljából.

Ez mindenesetre igazolja azt a feltevést, hogy a magyar kormányzat, ha nem is feltétlenül ukázt teljesít – ezt a feltevést már csak forrásvédelmi okokból sem lehet kimerítően bizonyítani –, legalább orosz fejjel gondolkozik.

A kormányzat híveinek ugyanis láthatóan semmiféle fejtörést nem okoz, hogy a Közép-Európai Egyetem megszűnését és a CEU elüldözését szolgáló törvényjavaslatot ugyanez a kormányzat három különböző okkal indokolja....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.