Szerző: rózsabors
2017.04.01.
"A bolondok napja.
Magára vigyázzon mindenki, hogy tréfát ne üzzenek belőle, mert a könnyenhivőt igen könnyen rászedhetik a furfangos emberek. Levelet kapsz, melyben nagyurakhoz hivnak ebédre, ugyan megjárod, ha eltalálsz menni, mert nem vártak, tovább kell menned, szemedbe mosolyognak, s ha leülsz, az egész asztal alatt nevetnek rajtad, mint április bolondján. Ha eszményképed találkát ad, s régohajtott vágyaid valósitását igéri, kötve higyje levélnek április elsején, mert valami barátod szed rá, s van óriási hahota, ha történetesen elfeledted a naptárból megnézni e veszedelmesen nevetséges napot. Ez a tréfák szabadalmazott ideje. Történik, hogy a postán érkezik valami nagyértékü csomag, elmégysz agad, nem akarod másra bizni. Szivdobogás közt viszed haza a drága küldeményt. Fölbontod, s találsz benne, egy pár rongyos fejkötőt, s mellé egy sor irást, mely csak ennyit tartalmaz »Április bolondja.«
Mindig szerettük a régi szokások eredetét tanulmányozni, s e lap több izben közlött ilynemü ismertetéseket. Bizton hiszszük tehát, hogy nem leend egészen érdektelen, ha alkalomszerüleg a bolondok napjáról megemlékezünk, s annak eredetét a régi hagyományokból fölkutatni igyekezünk.
Tagadhatatlan, hogy az áprilisi bolonddá tevés a régi korból származik; nem szándékunk döntő itéletet hozni, legyen elég a származtatási adatokat röviden elősorolni. Némelyek azt állitják, hogy, mivel az év ezen szakaszában kezdődik el Krisztus szenvedése, s a zsidók ekkor küldözgették az ember fiát gunyolva és korbácsolva Annástól Kajafáshoz, innen Pilátushoz, Pilátustól Heródeshez, ettől megint Pilátushoz: ennek jelképezése gyanánt eredt volna ama nevetséges s megrovandó szokás, hogy ápril elsején egyik helyről a másikra küldözgetik azokat, kiket rászedni lehet.
Azonban hihetőbb, hogy ez a tavaszi éj egyenlőség ünnepének maradványa, mely indusok közt maiglan is divik. Ilyenkor tájban mindenfelé ünnepély van, s a mulatság egyik neme az, hogy az elbolonditott emberen jó izüen nevetnek. Vannak, kik az áprilisi bolondmulatságot Nóé bárkájából származtatják. Nóé ugyanis a hó első napján – a mi számitásunk szerint ápril 1-jén küldte ki a galambot. S hogy a szabadulás ezen emléke megörökitessék, szokásba jött, azokat, kik ezt elfeledték – ily posta gyanánt küldözni el, tudva levén, hogy a reájok bizott hirrel nem jönnek vissza.
Tudnivaló, hogy az első keresztyének sokat engedtek isteni tiszteletök egyszerüségéből azért, hogy a külszertatásokhoz ragaszkodó pogányokat magukhoz édesgessék, s ünnepeiket keresztyén értelemben elsajátitották. Igy a pogány vallás saturnaliáiból eredtek a farsangi napok, s a Festum fatuorum (bolondok napja) is innen szárazhatott, mikor aztán minden szentséget kigunyoltak, szamarakat öltöztettek föl papi ornátusba; s az ilyen szokás megöröködése könnyen kibékitette a pogányokat, többet hóditott meg, mint a tüz és kard.
E szokás fennmaradt korunkig, átszivárgott mindenhová, s nincs ország, hol sok bolonddal ne járatnák április elsejét."
(Vasárnapi Ujság. 17. évfolyam, 14. szám. 1870. április 3. 171. oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.