Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2017.04.26.
...Semmi kétség, a magyarországi Orbán-rezsim próbálkozik némi elég átgondolatlan hintapolitikával „Kelet” és „Nyugat” között, mint minden államrendszer, amely függetlenséget áhít, azaz: szabad kezet kíván saját területén. Orbánnál – elnézést – nagyobb emberek, mint az általánosan tisztelt Charles de Gaulle és Willy Brandt is közeledtek a Szovjetunióhoz (amely azért zsarnokibb volt még Putyin mai rendszerénél is, nemdebár), s ez kiváltotta az Egyesült Államok és Nagy-Britannia haragját. Noha ez hasznára vált kicsit a Szovjetuniónak, mégis: az a benyomásunk, hogy a Szovjetunió mintha megszűnt volna, és a nyugati kapitalizmus – számtalan gondja-baja ellenére – mintha még meglenne.
Meg lehet magyarázni a Munka törvénykönyvének munkásellenes módosítását – az ún. hároméves munkaidőkeret bevezetését –, azaz a munkahelyi jogok brutális korlátozását, vagy a gimnáziumi férőhelyek csökkentését, a szakoktatás lebutítását (azaz a társadalmi mobilitás akadályozását) Putyin befolyásával? (Most értesülök róla, hogy a szakszervezetek nyomására a” rabszolgatörvény” tervezetét visszavonta a jobboldal: ez is Soros műve?...) Értelmes vagy érdekes törekvés volna Putyin számára a magyarországi fölsőoktatás tönkretétele? Elhiszi azt értelmes, józan ember, hogy magánszemélynek – a kétségtelenül jómódú Soros Györgynek – módjában áll, hogy tömegtüntetéseket hívjon életre (sorrendben) Romániában, Macedóniában, Szerbiában, Magyarországon, Szlovákiában? Nincsenek társadalmi, demográfiai, gazdasági okai a fiatalok új mozgalmainak Kelet-Európában?
De ha ezek az ifjú mozgalmak „Moszkvát” akarják „megállítani”, a deresedő jobboldal meg „Brüsszelt”, akkor ugyanabban a paranoid stílusban kezdenek egyre jobban hasonlítani egymásra. Főleg abban egyeznek meg, hogy közgazdaságtudomány, szociológia, történettudomány, összehasonlító művelődéstörténet, antropológia, politikaelmélet szerintük nem létezik – az emberiség teljes intellektuális erőfeszítése eddig színtiszta marhaság, a nemzetközi kapcsolatokról, a diplomáciáról, a hadviselésről, a geopolitikáról nem tudunk az égvilágon semmit. A politikai paranoia politikáját és publicisztikáját annak a kora középkori falunak a szellemi szintjén művelik hazánkban, ahol csak a pap tud olvasni, de ő is csak a nagybetűket.
Magyarország súlyos közjogi, közigazgatási, politikai, gazdasági, társadalmi, egészségi, műveltségi problémái „az ellenzéki térfélen” elfelejtve, ehelyett „az orosz befolyás” tényekkel nem bizonyított, ködös föltevése áll az érdeklődés állítólagos középpontjában – akárcsak a New York–Tel-Aviv-tengely, akarom mondani, Soros és az általa igazgatott EU a szociális és nemzedéki elégedetlenség kútfeje „a másik oldalon”. Ez ősrégi, milliószor leleplezett logikai hiba: az egyéni erkölcs (erkölcstelenség), azaz az egyéni akarat, szándék analógiájára próbálnak megérteni és orvosolni személytelen társadalmi folyamatokat, amelyben a vezető személyiségek cselekedeteit ma már szinte kizárólag avval magyarázzák, hogy „lefizették” őket, hogy hatalmat akarnak azért, hogy megszerezzék a zsozsót, ezért van a drágaság, és emiatt késik a vonat.
Forradalmak, rendszerváltások sose voltak, mindent „levajaztak” előre. Hogy kicsodák? Hát ŐK.
Ezért törnek ki a háborúk, ezért emelkedik a tengerszint, ezért súlyosbodik a társadalmi igazságtalanság.
Felelőtlen, rosszhiszemű, könnyelmű, pazarló, ostoba államférfiak sok kárt okozhatnak, de befolyásuk (még a zsarnokoké is) korlátozott. Pláne a semmiféle joghatósággal és de facto kényszerítő hatalommal nem rendelkező külföldi tényezőké: az ő szerepüket felelősségelhárítási célzattal fújják föl.
Orbán Viktor államvezető és üresstadion-építő úr nem azért van hatalmon, mert az általa kedvelt Putyin (meg Alijev meg Nazarbajev meg Berdimuhamedov) pártfogolja. (És nem is azért, mert a választási rendszer olyan, amilyen.) Hanem azért, mert – holott népszerűtlen, ún. „karizmája” cafatokban – hihető alternatíva híján a magyarországi társadalom kedvetlenül és passzívan eltűri. Ki tudja, meddig. Addig meg uralkodnak a legendák.
Miért ilyen gyönge és megosztott az ellenzék? Putyin! Miért kormányozza Orbán Viktor olyan pocsékul Magyarországot? Brüsszel! Soros!
Miért menekülnek milliók a háború elől? Soros! Miért rémüldöznek ettől Európában és Amerikában? Putyin!
Azokat a szamárfüles, porlepte Bibó-köteteket vegyétek már elő.
Meg lehet magyarázni a Munka törvénykönyvének munkásellenes módosítását – az ún. hároméves munkaidőkeret bevezetését –, azaz a munkahelyi jogok brutális korlátozását, vagy a gimnáziumi férőhelyek csökkentését, a szakoktatás lebutítását (azaz a társadalmi mobilitás akadályozását) Putyin befolyásával? (Most értesülök róla, hogy a szakszervezetek nyomására a” rabszolgatörvény” tervezetét visszavonta a jobboldal: ez is Soros műve?...) Értelmes vagy érdekes törekvés volna Putyin számára a magyarországi fölsőoktatás tönkretétele? Elhiszi azt értelmes, józan ember, hogy magánszemélynek – a kétségtelenül jómódú Soros Györgynek – módjában áll, hogy tömegtüntetéseket hívjon életre (sorrendben) Romániában, Macedóniában, Szerbiában, Magyarországon, Szlovákiában? Nincsenek társadalmi, demográfiai, gazdasági okai a fiatalok új mozgalmainak Kelet-Európában?
De ha ezek az ifjú mozgalmak „Moszkvát” akarják „megállítani”, a deresedő jobboldal meg „Brüsszelt”, akkor ugyanabban a paranoid stílusban kezdenek egyre jobban hasonlítani egymásra. Főleg abban egyeznek meg, hogy közgazdaságtudomány, szociológia, történettudomány, összehasonlító művelődéstörténet, antropológia, politikaelmélet szerintük nem létezik – az emberiség teljes intellektuális erőfeszítése eddig színtiszta marhaság, a nemzetközi kapcsolatokról, a diplomáciáról, a hadviselésről, a geopolitikáról nem tudunk az égvilágon semmit. A politikai paranoia politikáját és publicisztikáját annak a kora középkori falunak a szellemi szintjén művelik hazánkban, ahol csak a pap tud olvasni, de ő is csak a nagybetűket.
Magyarország súlyos közjogi, közigazgatási, politikai, gazdasági, társadalmi, egészségi, műveltségi problémái „az ellenzéki térfélen” elfelejtve, ehelyett „az orosz befolyás” tényekkel nem bizonyított, ködös föltevése áll az érdeklődés állítólagos középpontjában – akárcsak a New York–Tel-Aviv-tengely, akarom mondani, Soros és az általa igazgatott EU a szociális és nemzedéki elégedetlenség kútfeje „a másik oldalon”. Ez ősrégi, milliószor leleplezett logikai hiba: az egyéni erkölcs (erkölcstelenség), azaz az egyéni akarat, szándék analógiájára próbálnak megérteni és orvosolni személytelen társadalmi folyamatokat, amelyben a vezető személyiségek cselekedeteit ma már szinte kizárólag avval magyarázzák, hogy „lefizették” őket, hogy hatalmat akarnak azért, hogy megszerezzék a zsozsót, ezért van a drágaság, és emiatt késik a vonat.
Forradalmak, rendszerváltások sose voltak, mindent „levajaztak” előre. Hogy kicsodák? Hát ŐK.
Ezért törnek ki a háborúk, ezért emelkedik a tengerszint, ezért súlyosbodik a társadalmi igazságtalanság.
Felelőtlen, rosszhiszemű, könnyelmű, pazarló, ostoba államférfiak sok kárt okozhatnak, de befolyásuk (még a zsarnokoké is) korlátozott. Pláne a semmiféle joghatósággal és de facto kényszerítő hatalommal nem rendelkező külföldi tényezőké: az ő szerepüket felelősségelhárítási célzattal fújják föl.
Orbán Viktor államvezető és üresstadion-építő úr nem azért van hatalmon, mert az általa kedvelt Putyin (meg Alijev meg Nazarbajev meg Berdimuhamedov) pártfogolja. (És nem is azért, mert a választási rendszer olyan, amilyen.) Hanem azért, mert – holott népszerűtlen, ún. „karizmája” cafatokban – hihető alternatíva híján a magyarországi társadalom kedvetlenül és passzívan eltűri. Ki tudja, meddig. Addig meg uralkodnak a legendák.
Miért ilyen gyönge és megosztott az ellenzék? Putyin! Miért kormányozza Orbán Viktor olyan pocsékul Magyarországot? Brüsszel! Soros!
Miért menekülnek milliók a háború elől? Soros! Miért rémüldöznek ettől Európában és Amerikában? Putyin!
Azokat a szamárfüles, porlepte Bibó-köteteket vegyétek már elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.