2017. május 17., szerda

DE JÓLÉT SEHOL NEM LESZ, AHOL ELVETEMÜLT DIKTÁTOROK TAPOSNAK A NÉP NYAKÁN


KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.05.16.


Szeretett úri véreim – mondaná Ady, én meg hiába mondanám, hogy menjünk vissza Ázsiába (nyilván ha ezt akarnám mondani, de nem akarom), mert a poént már lelőtték előttem. Kötelező lenne legalább egyszer végighallgatni az alábbi 5 perces izét. Itt tartunk most, és pont leszarom, hogy ki mindenki koszorúzott még a Tienanmen téren az idők során, mert akkor Orbán koszorúja is elfér a többi mellett. Leszarom, hogy ha másoknak nem derogált, akkor Orbánnak se derogáljon.



Zömítsük a mondanivalót:
  • Megdöglött a globalizáció, amiről Viktorovics az iskolában tanult.
  • A Kelet felzárkózott a Nyugat mellé.
  • A gazdaság húzóereje ma nem Nyugaton, hanem Keleten van.
  • Legnagyobb mennyiségben pénz ma Ázsiában halmozódik fel.
  • Viktorovicsnak meg a világ egy tekintélyes részének egyre bántóbb volt, majd a töke is tele lett azzal, hogy fejlett országok kioktatják például emberi jogokból, demokráciából, piacgazdaságból, meg hasonló handabandákból.
  • Ezért Kína vezetésével a régi Selyemút mentén fekvő népeket össze kell kötni hajózás, vasutak, légikikötők, hidak, úthálózatok építése, fejlesztése által. Teszem hozzá én, nem Orbán, hogy ennek részeként 600 milliárdból, vagy ki tudja mennyiből – 85%-ban kínai hitelből! – korszerűsítjük a magyar városokat nagy ívben elkerülő, Budapest-Belgrád vasútvonalat a kínai tehervonatok legnagyobb örömére.
  • A legerősebb szupererős Kína tehát a döglött nyugati globalizációval ellentétes úton indult el – ezt hívják Egy övezet, egy útnak -, amely kifejezetten egymás elfogadására épül: mindenkinek joga van a saját társadalmi berendezkedéséhez, kultúrájához, megközelítéséhez, értékeihez. Nem megváltoztatni kell egymást, nem szövetségbe kell tömörülni, hanem el kell fogadni egymást úgy, ahogy vagyunk, és inkább össze kell kapcsolni ezeket az országokat, népeket, gazdaságokat.
Az Erdogan úr ánuszrózsáját megillető tiszteletteljes nyelvcsapkodásokat és a magyar e-re-det-le-gen-dák-ban (!?) illetve a közös múltban gyökerező, még nem létező, de a szimpátiára való különös tekintettel forrón óhajtott mongol-magyar gazdasági kapcsolatokról nem is mondok semmit, ugyanis az a gyógyszer ezúttal tényleg nagyon messze gurult.

Mondhatnám, ha felmentést akarnék keresni ennek a diktátorokkal kokettáló, közöttük otthonosan és felszabadultan mozgolódó illiberális pávának. Nem keresem a felmentéseket, nem fogom a gyógyszerre és annak folyamatosan látható mellékhatásaira. Ez itt maga a leggondosabban kidolgozott, legmesteribb stratégia. Aljasan profi munka. Ha elismerjük a profizmusát, ha nem.

Röviden: Orbán Pekingből megüzente haza a csordájának, hogy a Nyugatból már kiszipolyozott mindent, amit akart (és ebbe a még le nem hívott, de lehívás alatt álló utolsó fitying vissza nem térítendő európai támogatás is beleértendő), ideje egy másik útra lépni. Különösen aktuális ez az Európai Parlament holnapi plenáris ülése előtt, ahol az európai értékekre folyamatosan trágyeleves gumicsizmával taposó korrupt, elvtelen őfényességének hála, Magyarország újra terítéken lesz. A kérdés az, hogy aktiválják-e ama bizonyos 7-es cikkelyt, vagy még asszisztálnak egy ideig a nemtommihez, amit művel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.