2017. május 28., vasárnap

HA A KÖZMUNKÁS PSZICHÉS BETEG...

KÖZMUNKÁSOK, MUNKANÉLKÜLIEK, KITASZÍTOTTAK BLOGJA
Szerző: OMari
2017.05.27.


A kormány célja, hogy széles körben vonja be a mentális, szociális vagy egészségügyi problémával küzdő álláskeresőket a közfoglalkoztatásba. A szakemberek szerint a rendszer hibái ellenére nem kockázatos bevinni ide az embereket, nem kell diszkriminálni, mivel nagyon sokan éheznek, és szükségük van a pénzre...

De könyörgöm! Nem lehetne megnézni alaposan, hogy kit, hova vesznek fel, közmunkásként milyen területre???

Eltérő állapotú emberekről van szó, ezért vannak, akik alkalmasak a munkára, mások nem. A lakosság egy tizede, egy huszada lehet érintett, attól függ, hogy hol húzzuk meg a határt. A közmunkások között egy "cseppel" nagyobb lehet az arány.

Abszolút érthető, hogy mindenkinek szüksége van munkára, az alapellátáson kívül - már, ha van egyáltalán - nem árt, ha van egy kis plusz jövedelem. De ha ez a terv, akkor a közfoglalkoztatás üzemorvosait nem ártana felkészíteni arra a helyzetre, hogy nem csak az elvégzendő munka alapján mérjék fel a páciens állapotát - az is jó lenne, ha ezt a vizsgálatot a szokásosnál alaposabban végeznék el - hanem odafigyelnének arra is, hogy a hozzájuk forduló milyen már ismert, akár mentális, akár más egészségügyi problémával küzd, és a mellett milyen fajta munkavégzés az, amely sem a későbbi dolgozónak, sem környezetének nincs hátrányára, csak előnyére válhat. Ha pedig gyanú merül fel eddig még nem kezelt mentális betegségre, akkor továbbküldhetnék gondozásba vételre, és akár az ezen való megjelenés és szükség esetén kapcsolattartás, a majdani munkavégzés feltétele lehetne.

Mert hogy most erősen nem ez a helyzet.

Nyilván mindenki tud olyan esetet felhozni, amikor a közfoglalkoztatott nagyobb, komoly betegséggel is simán átment a rostán, az üzemorvos engedélyezte foglalkoztatását minden megkötés nélkül.

Tudok olyan skizofrénről, aki ugyanúgy felvételt nyert, mint bárki más, semmiféle megkötés nem volt, holott beilleszkedési problémákkal küzd, "nem bírja, ha megmondják neki mit tegyen". Ez az ember, nevezzük Lacinak évente jó esetben 2-szer keresi fel orvosát, napi szinten gyógyszert szedne, és havonta injekciót kapna. Így ő és környezete jó állapotra számíthatna, azonban lazasága miatt időről-időre visszaesik, és ilyenkor már napokkal a kitörés előtt erősen zavartan viselkedik. Gyógyszereit nagy átlagban nem, - /saját magát gyógyulttá nyilvánított időszak/ vagy csak időnként szedi, akkor aztán sokszor marokszámra, hisz élvezi a hatást, a kábaságot. Ekkor aztán jöhet az italozás is. Ilyen időszakokban elő-előfordul, hogy nincs kedve bemenni munkahelyére, de utólag könnyen kimagyarázza, ért mások meggyőzéséhez, simán képest manipulálni a helyzetet. De ott a veszélye annak, hogyha egyszer munkahelyén ellentétbe ütközik, s ez pont rossz időszakában éri, komoly konfliktus származhat belőle. Ha zavaros időszakot él mindent támadásnak vesz, és úgy gondolja, egy-két épp általa kiszemelt személy rádióhullámokkal akarja befolyásolni. De amúgy, ha beszélgetsz vele kívülállóként - ha nem ismered - még ebben az időszakában is átlagos emberként viselkedik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.