2017. május 5., péntek

HÁLA

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: Benedikty Béla
2017.05.04.


...Egyedül vagyunk a hálánkkal a kultúrnyelvek tengerében. Az összes többiből hiányzik a lekötelezettség árnyalata. Nem szeretjük ezt a mi egyedülálló fogalmunkat, a tartalmát, úgy értem. Nincs ugyanis időbeli korlátozottsága, mint a köszönetnek. Megköszönni egy pohár vizet, egy jókívánságot egyszer kell, úgy is mondhatnám, amit meg lehet köszönni, azért nem kell hálásnak lenni. Amiért viszont hálásnak kell lenni, azt nem lehet megköszönni. Kellemetlen.

Mi a hála hatálya? Mikor áll elő az a helyzet, amikortól fogva már nem kell hálásnak lenni? Sarkítsuk a kérdést, ha egy gyilkos menti meg az életünket, akkor annak nem kell hálásnak lenni?
Hm. Az a gyanúm, hogy a hála magánügy. A hálátlanság viszont adott esetben egyszer csak képes közüggyé válni, ha a hálátlanságát valaki közhírré teszi. Kidoboltatja a kisbíróval a falu főutcáján, vagy teleplakátolja vele az utak mentét - ezek az erkölcsi tartás hiányának mennyiségből minőségbe átcsapó hirdetményei.
A hála nem politikai kategória - ha jól emlékszem, Pozsgay Imrétől származik ez a mondat.
Igaz. A hála ugyanis (minden kényelmetlenségével együtt) pozitív érzemény, mint ilyen nyilvánvalóan hiányzik minden politikus jellemrajzából. Bizonyos fajta politikusnak jellemrajza sincs, így a fogalom említése is értelmetlen.

Hála. Próbáljuk megjegyezni, szép szó. Hamarosan eltűnik a magyar szókincsből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.