HVG ONLINE - KULT
Szerző: Szentgyörgyi Rita
2017.05.09.
...hvg.hu: Jelenleg újabb folytatáson dolgozik fegyvercsempészekről, titkos nemzetközi alkukról, egy halott bankár szerteágazó kapcsolatairól. A hazai közélet, a politika eldurvulása, maffiaszerű működése indította be a fantáziáját?
K.V.: Nem. Szeretném azt mondani, hogy amit most látunk és megélünk, az egyedi és ritkán előforduló eseménysorozat, de ez nem igaz. Minden regénynél belebotlom az elit maffiaszerű működésébe, valamint abba a rendkívül különös ténybe, hogy ezeket az eliteket (beszéljünk akár 1918-ról, 1938-ról, 1948-ról) egyfajta amorális és elvakult vallásos hit vezeti a saját egyediségükben. Egyik elit sem tanult az előző sorsából, és mindegyik azt hiszi, mit hiszi, tudja, hogy ez vele nem fordulhat elő, nem bukhatnak bele saját ostobaságukba, kapzsiságukba és rátartiságukba. Minden elit bukásra van ítélve, amelyik elveszti a kapcsolatát a valósággal. Lehet a realitást hajlítgatni, és mondanám is, hogy szórakoztató figyelni, ahogy ezek az elitek sorra belebuknak a próbálkozásba, de annál nagyobb árat fizetünk mindannyian. A pénzügyi és a politikai élet összefonódása mindig is érdekelt, és ez a harmincas évek elején, hogy úgy mondjam, elég pikáns volt, mert az ország a párizsi békeszerződésben foglaltak és a gazdasági világválság miatt kettős szorításba került, s nagyon érdekel, hogy erre milyen megoldást találtak akkor.
hvg.hu: A 2015-ben publikált A bűntől keletre című regényében a miniszterelnök megmérgezik, az ellenzéki párt vezetőjét meggyilkolják. Elképzelhetőnek tartja, hogy az indulatok odáig feszülnek, hogy a vezetők elleni bűncselekménybe torkollnak?
K.V.: Ha a politikáról van szó, mindent elképzelhetőnek tartok. Mindent, és annak az ellenkezőjét is. Egy kikötött kutyát felváltva hergelni és koncokkal etetni minden bizonnyal kacagtató dolog a kutyát leszámítva mindenkinek, de nincs az a lánc, ami megfoghatná az állatot, ha szabadulni akar, vagy rátörni az őt hergelő és olcsó cupákkal etető kézre. Mondhatni azt, hogy a magyar néplélektől távol áll az erőszak és a vérontás. Ha a múltat nem törölték volna ki, hogy a helyére nyamvadt árvácskákat meg temetőszagú krizantémot ültessenek, akkor emlékeznénk arra, hogy Pest utcáin 1919-től nagyjából 1956-ig folyamatosan folyt a vér, hol csörgedezve, hol patakokban. Az Andrássy út gyönyörű lámpaoszlopaira szakmányban húztak fel embereket, Solton és Hartán halomra ölték a gazdákat, a Deák téren napokig feküdtek mésszel leöntött holttestek, a Köztársaság téren sebesülteket ápoló orvosokat és ápolónőket öltek - hadd ne soroljam. Tévedés lenne azt hinni, hogy a véres forradalom távol állna tőlünk. És nem az a kérdés, hogy én elképzelhetőnek tartom-e, hanem az elit annak tartja-e - vagy azok, akikben az indulatok már robbanáspontig feszültek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.