2017. május 3., szerda

MÁJUS 3.: A SAJTÓSZABADSÁG NEMZETKÖZI NAPJA

HELSINKI FIGYELŐ BLOG
Szerző: presshelsinki
2017.05.03.


A sajtó szabadsága eminens közérdek. Sajtószabadság nélkül a többi szabadság sem létezik maradéktalanul, szabad sajtó nélkül nincsen valódi demokrácia sem. Erre az összefüggésre már nagyon korán és nagyon sokan ráébredtek. Nálunk például a reformkorban vált közkeletűvé, így nem csak a radikálisok követelése volt a cenzúrának, az előzetes kontrollnak az eltörlése, de a centralistáké, és még a nemesi liberális fősodoré is.

Ha túlzás is lenne írni, hogy „már a régi görögök is”, de az való, hogy már a XVIII. század végének emberi jogi katalógusaiból sem maradhatott ki a sajtószabadság, sőt kiemelt helyen szerepelt bennük. Az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítése kimondja, hogy a Kongresszus nem csorbíthatja a szólás- vagy sajtószabadságot, és azóta is szinte abszolút védelmet élveznek. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában a francia forradalom egyenesen „az ember legbecsesebb jogaként” deklarálta a véleménynyilvánítás szabadságát. Ezzel együtt jóval szélesebb felhatalmazást biztosított az államnak, a törvényhozásnak a beavatkozásra, mint az amerikai megoldás.

A 1848-as sajtószabadságról szóló magyar törvény elrendelte: „Az előző vizsgálat [a cenzúra] eltöröltetvén örökre és a sajtószabadság visszaállíttatván [a kor értelmezése szerint egy régi jog állíttatott helyre], ennek biztosítékául ideiglenesen rendeltetik: gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti.” A liberális megközelítés szerencsére nem volt „ideiglenes”, noha a „szemtelen, erkölcstelen, tekintélyromboló, hazafiatlan” sajtót folyamatosan támadták, azért így-úgy a sajtószabadság hazánkban is 1938-ig létezett, vagyis cenzúra nem létezett. Ekkor jött be az a szabály, amely a lapalapítást a miniszterelnök, az állam engedélyéhez kötötte. Ez a cenzurális megkötés egészen az 1989-es rendszerváltásig élt aztán. A létező szocializmus évtizedeiben például e jogot csak a „szocializmus és a nép érdekeinek megfelelően biztosították”. Azaz voltaképpen sehogyan sem. Mert ugyan miféle jog az, amelyet éppen akkor nem lehet gyakorolni, ha más jogokat és érdekeket sért? Nem is csoda, hogy semmiféle garanciái nem voltak a jog érvényesítésének, bíróság általi kikényszerítésének....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.