2017. május 2., kedd

MÁJUS ELSEJE EGY "MEGTALÁLANDÓ ÉLET ÉRTELME"

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Böcskei Balázs
2017.05.02.


Május elseje a munkások – és nem a munka – ünnepe, a fájdalom emlékezete. Arra a kizsákmányolásra emlékezünk, azt éljük meg munka nélkül (már aki), ami még álmában sem hagyja békén elszenvedőjét. Tavaly „ez” az írás a Népszabadságban jelent meg. Ott már nincs hangja azoknak, akik egy mindig ugyanolyan hosszú munkanap után belezuhannak a mindennapiságba, a hó végén a „mi lesz most, marad-e még pénz” kétségbeesésébe. Míg Kassáknál „esténként összefáradtak a lámpa alatt”, addig ma nem is akarjuk tudni, mennyire be van csukva az ember az egyéniségét zabáló technológiák okosságába.

Az, hogy az osztálybéke (rém)álom, azt nem csak a marxisták vallják, napjainkban a liberalizált baloldaltól való elfordulás, az „új” vagy más baloldal, illetve a „populista” jobboldal felé fordulás is mutatja. Itt most pontatlan voltam. Lényegében már magam sem tudom követni azt, hogy miféle jelzőkkel látják el a liberalizált baloldal/jobboldalnak és a szakértőiségnek hatalmi ideológusai, a „nincs alternatíva” unalmas és száraz mérsékeltjei azokat, akik nem értenek egyet…kivel is? Velük.
Ugyanakkor egy baloldalit a munkások - legyen az fehér vagy nem fehér, északi vagy déli, kelet-európai vagy centrumországbeli - jobbra fordulása nem töltheti el különösebb örömmel. Szemben azonban a 2000-es évek ideológiai egyneműsítő gyakorlataival, most már a baloldalon is akad alternatíva. Nem lehet már „aki nem tapsol a megszorításnak, chávezista hej-hej” szólammal stigmázni szorongásokat. Mindez persze elkerüli még hazánkat, holott teljesen világos, hogy azok, akik mennének, de dögfáradtak kimenni a majálisra, akiknek e nap mentálisan nem egy „polgári piknik”, szóval ők mind – Kassák után – egy megtalálandó élet értelmét keresik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.