Szerző: Földényi F. László
2017.04.28.
Az ÉS könyve áprilisban - Nádas Péter: Világló részletek. Emléklapok egy elbeszélő életéből I–II.,
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017.
611+596 oldal,7999 Ft
„Mit csinál az ember, ez egy, ebből nyilvánosság előtt mit hajlandó bevallani, ez már kettő, s a közvélekedés szerint valójában miként is kéne viselkednie, ami a harmadik. A rideg valóság, a látszat és a szándék szent hármasa. Még arra a borús nyári délutánra is emlékszem, amikor elhatároztam, hogy egész felnőtt életemben ezzel a kétarcúsággal vagy inkább háromarcúsággal fogok foglalkozni.” S ezt követi a fogadalom: „Mindent, de mindent meg fogok írni, amit az emberek elhallgatnak egymás elől.” Hat évtized elteltével a Világló részletekkel e kamaszkori fogadalomnak tett eleget. Mindent persze nem írt meg, sőt, könyve vége felé maga mondja, hogy egyszer majd megírja, mi mindent temetett be az omlás, amely véget vetett a gyerekkorának. De azért így is sok mindent megírt: a két szülői ág történetét, a XIX. század elejétől, ameddig visszakövethetők; az ostromot, amelynek csecsemőként, majd cseperedő kisgyerekként nemcsak elszenvedője volt, hanem az érzékeire hagyatkozó pontos megfigyelője is; a családtagok önáltató hazugságait, amelyek elválaszthatatlanok voltak a párt belső hisztériájától és neurózisától, s az ennek jegyében elkövetett gyilkosságoktól; a fasiszta internáló- és koncentrációs táborokat, amelyek áldozatai és tettesei különböztek ugyan, de nem tudtak úgy meghalni, hogy csoporttudatukat ne egyformán örökítették volna tovább a későbbi generációkra; az anyát és az apát, akik látványosan rokkantak bele abba, hogy erejüket meghaladó súlyt vettek magukra. És megírta 1956-ot is, az utolsó európai forradalmat, amely végkép látványossá tette nemcsak az önkényuralmat, hanem a köztársaság és a demokrácia gyengeségeit is.
Úgy nem önéletrajz ez a könyv, ahogyan nem hagyományos regény a Párhuzamos történetek sem. A műfaj határait Nádas Péter ezúttal is addig tolja egyre kijjebb, míg végül a különféle horizontok úgy csúsznak egymásra, akár turzáskor a jégtáblák. Emlékirat? Persze, az. De közben korrajz is – az 1942 és 1954 közötti időszak eseményeit illetően bármely történészi szakmunkával vetekedhet. Ugyanakkor a magyar történelem másfél évszázadának, az 1867–1918, illetve 1919–1937 közötti korszakoknak, a magyar polgárosodás kísérletének és kudarcának is pontos krónikája. És mindeközben várostörténet is: hogyan „esett el” Budapest a lakosság sorozatos lecserélődései, majd a város fokozódó elhanyagolása következtében, aminek eredményeként a hatvanas évekre olyan város született, amely úgy hasonlít a régire, hogy közben benne minden gyökeresen új.
Azt a kis erőfeszítést, amellyel az ember a csónakot vízre bocsátja, ne tévesszük össze a folyam erejével, amely ezt magával sodorja, írja Nietzsche, s hozzáteszi: sajnos ez történik minden életrajzban. Nádas számára ez a veszély mintha eleve nem létezne: a folyam ereje (a történelem) és a saját kis erőfeszítése (az élete története) közötti arányt soha nem véti el. A Párhuzamos történetek a lineáris történetmesélés gyakorlatával szakított. A Világló részletek a perspektivikus látással. Helyette Nádas kettős, sőt többszörös fókusszal dolgozik. Olvasóként egyre élesebben látom az arcát, de ezzel együtt egyre élesebben látom a hátteret is. Ami egy fénykép esetében kizárt, itt nagyon is működik. Egy példa: a születésnap. Pontosabban a születés napja. Ami többnyire a világegyetem rendkívüli pillanatának látszik: mintha az univerzum csak az illető világra jöttét várta volna. Nádasnak is van születésnapja: egy októberi szerda, két és fél évvel a világháború vége előtt. De mi történt ezen a szerdán? Egy hamburgi rendőrségi különítmény a mizoczi gettó összes lakóját legyilkolta. Bordeaux erődítményéből hetven foglyot egy német megsemmisítő táborba szállítottak át. Azon a szerdán, mialatt az anyja villamoson a kórházba ment, Anna Frank pontosan feljegyezte valamennyi családtagja súlyát. Jan Karski, a Honi Hadsereg titkos futára viszont megérkezett a Pireneusokba, hogy a londoni lengyel kormánynak híreket adjon át a lengyelországi ellenállási mozgalomról. Radzyń gettójából száz szekérre pakoltak fel háromezer zsidót, hogy a treblinkai megsemmisítő táborba vigyék őket. Vitéz Nagybaconi Nagy Vilmos magyar honvédelmi miniszter személyesen ellenőrizte a magyar hadsereg felszereltségét. Ugyanezen a napon a fiatal Mitterrand kezet fogott az öreg Pétain marsallal. Viktor Klemperer viszont Drezdában nem kapta meg az aznapi kenyéradagját. Radnóti Miklóst ugyanezen a nevezetes szerdai napon vitték be munkaszolgálatra. Az embernek fogalma sincsen róla, mi minden történik a születése napján...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.