SZÁMVETÉS 3 ÉV UTÁN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.05.02.

Ma olyan jövőt látok magamnak, amiről álmodni sem mertem, és talán holnap ezt is túlszárnyalom – írja a mai poszt szerzője, Orsi Kölnből, aki párjával most három éve költözött Németországba, szóval éppen itt volt az ideje egy kis számvetésnek. Jöjjön hát ez, a képeket pedig köszönöm neki!

„Holnap lesz 3 éve, hogy beültünk a kocsiba, amiben benne volt az egész életünk, és reményekkel tele, tettre készen, rettegve, kíváncsian, bizakodva elindultunk létrehozni azt az életet, amit élni akarunk.

Ilyenkor akaratlanul az embert számot vet, mint születésnapokkor, Újévkor… ez egy új élet születésének az évfordulója.

Nem a kalandvágy hajtott

Bárki bármit mond, minket sem a kalandvágy hajtott, hanem a fránya megélhetés. Nekem középkategóriás irodai munkám volt otthon, nem is kerestem rosszul, csak elég nem volt semmire.

Párom feketén dolgozott, a fizetése mesés volt (tudjátok, hol volt, hol nem volt…) Négyen béreltünk egy kétszobás lakást Budapesten, és esélyt sem láttunk arra, hogy ennél valaha jobb legyen. Nyelvtudás alig, használható végzettség nincs.

Pedig nem voltak

nagy álmaink: egy kis ház, kis kerttel, maradjon pénz hó végén, ha valami elromlik, meg tudjuk javíttatni, vagy legyen keret újra, és néha egy új cipő, új ruha is jól esett volna, csak mert úgy tartja kedvem, és nem azért, mert egyszerűen muszáj újat venni. És a gyerekvállalásról ne is beszéljünk…

Kész tervvel ébredtem

Egy reggel kész tervvel ébredtem, és meglepő módon Párom is azonnal támogatta. Pár telefon, néhány egyeztetés, egy kis nyüstölés, és már repült is a felmondásom az irodába.

Szerencsére volt ismerősünk, voltunk is korábban náluk többször, így tudtuk hova jövünk, és sokat segítettek a kezdeteknél. Páromnak azonnal volt állása, és átmenetileg kaptunk egy lakást, ahonnan az ismerős hosszabb távra elutazott, így az első perctől megoldott volt a lakhatás is (kimaradtak a munkásszállók, hotelek, hasonló borzalmak).

Én is kaptam munkát a második héten, igaz csak minijob-ot, de elég is volt, így tudtam intézkedni, kicsit tanulni, asszimilálódni. A 3. hónapban felvettek (tulajdonképpen az első hely, amire jelentkeztem) egy élményfürdő konyhájára. Mint kiderült, sok magyar dolgozott ott, így könnyű volt a beilleszkedés.

Az első másfél évben minden jól alakult, 6 hónap után saját jogon béreltünk lakást, bár eleinte inkább csak kempingeztünk benne, mindketten dolgoztunk, és elég volt a pénzünk élnI...

ITT OLVASHATÓ